Mi a velemenyetek a feltekenysegrol egy parkapcsolatban?

Jó féltékenység nincs, ezzel csak tönkreteszik az emberek a kapcsolatokat.

Amikor eldönti kég ember, hogy együtt szerene élni, akkor meg kell beszélni, hogy kinek mi az elvárása: ragaszkodnak-e a feltétlen hüséghez, más nemü bizalmas barátság elfogadható-e, stb. Ha egyet értenek, akkor minden rendben, ha nem, akkor semmi esélye egy tartós kapcsolatnak.

HA viszont megegyeztek, akkortól nincs helye féltékenykedésnek, mert ha nem tudnak megbizni egymásban, akkor értelmetlen együttélni.

Az jó, ha a másik féltékeny, és én tudom, hogy nekem nincs okom féltékenykedni rá.

Vagyis bízhatok benne, és mivel sosem csalnám meg tudom, hogy ő is bízhat bennem, de azért én ezt nem fektetem írásba, mert imádom, ha hiába féltékenykedik, ez jót tesz az önbizalmamnak. :-)) És az sem zavarna, ha tesztelne, mert akkor rájönne, hogy imádom.

Kb így képzelem. :-)

Hát, én úgy gondolom, hogyha nincs SEMMI ok rá, akkor mindenképpen ártalmas, és felesleges... Ha vannak kisebb okok, lehet hogy csak nekünk gyanúsak, a partnerünk ezt természetes udvariasságnak vagy valami hasonlónak veszi.

A közlésformában is vannak normális, és nem normális fajták. Ha nincs okod rá, és nyugodtan közlöd, hogy na hát ez Téged bánt, beszéljétek meg, ez egy teljesen normális dolog. Ezt egy értelmes embernek meg kell érteni, és hogy megnyugtassa a párját, átbeszélni. Persze nem 2000x, hanem max 1-2 alkalommal, hiszen ok nélküli.

Ha van okod rá, és szépen közlöd, az is teljesen normális dolog. Az már ugyan nem, hogy van okod rá, és a párod valami nagyon bántót tesz, de ha nem direkt csinálja, akkor nem szabad nekiesni. Valakinek a puszi-puszi ölelés mindennapos...de ha neked nem, ezt közölni kell, és a párnak illik visszafognia magát.

Ha akármelyik, már fent leírt esetre hisztérikusan, idiótán válaszolsz, és meg se akarod beszélni, akkor mindkét esetben nem épp a normális közlésformát választod. Még akkor is, ha okod van rá. Szerintem a nagymértékű kiakadás akkor érthető, ha már mondtad neki 10* hogy jajj ez Téged bánt, nem vett vissza, és nem érti meg a gondjaidat...

Egy jó kapcsolatban, ahol működik a kommunikáció, szinte bármit meglehet oldani. Akár azzal, hogy szétmennek, akár azzal, hogy kompromisszumot köt mindkét fél.

Szerintem egy párkapcsolatban mindig két emberről kell beszélni... Ha az egyik ok nélkül féltékeny, akkor is a másiknak ezt meg kell tudni érteni, és kezelni.. Persze akkor, ha ez nem esik át a már fent említett hisztérikus, depressziós ágazatba, akkor szerintem érthető, hogy szegény ártatlan menekül a kapcsolatból.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe a féltékenységről.

Egyetértek az előttem szólókkal. Felesleges és a végtelenségig idegesítő tulajdonság.

De talán ha valaki szeret valakit és megfelelőképpen elültetik a kisördögöt benne a párjával kapcsolatban, akkor kihozható ez bárkiből. Persze a szintje a mikéntje azért kérdéses és változó. Illetve valamennyi egészséges féltékenység is jelent számomra szerelmet/szeretetet.

Ma 11:32, válaszoló leírt mindent!:)

Teljesen egyet értek vele!:)

Véleményem szerint igenis kell valamilyen szinten a féltékenység... Illetve ha szeretek valakit, azt féltem is másoktól valamilyen szinten. Ha már nem vagyok féltékeny semmire, senkire, az azt jelenti, hogy nem is szeretem, minden mindegy. Persze a túlzott féltékenység sem normális, iszonyatosan fojtó tud lenni. Egy idő után menekülési kényszer alakul ki a másik félben. Szóval jó ha van, de tudni kell kordában tartani, uralkodni rajta, hogy a másikat ne öljük meg vele.

Nekem kifejezetten rosszul is esne, ha a párom senkire nem lenne féltékeny.

35 f