Mi a velemenyetek a feltekenysegrol egy parkapcsolatban?

Értelmetlen dolog. Ha el akar menni, úgyis elmegy, hiába féltékenykedsz. Ha meg nem akar elmenni, felesleges féltékenykedni, csak az idegeire mész a bizalmatlanságoddal.

Féltékenység = önbizalomhiány.

Aki féltékeny annak először is saját magával vannak problémái, másodsorban nem bízik a párjában.

Én szakítanék,ha felmerülne bennem,hogy egyáltalán megcsalhat.

Jót nevettem az egyik hozzászólón: a párom legyen féltékeny,mert az jó nekem,de én ne legyek, én bízhassak meg benne, mert az rossz lenne nekem.

Szép kis szeretet, hadd szenvedjen a másik.

Mi nem vagyunk féltékenyek,az elsőévben sem voltunk és a 25. évben sem vagyunk. jóban vagyunk az exekkel is, összejárunk, én a keresztanyja vagyok az exem kislányának.

telefonba nem nézünk,számítógépbe se,akkor se nézném meg,ha nyitva otthagyja.

A féltékenység nem jó vagy rossz, hanem egy érzés, ami elfoghat olykor. Nem igazán irányíthatod. Amit irányíthatsz, az az erre az érzésre adott tudatos válaszod.

Ha az a válaszod rá, hogy aláásod vele a kölcsönös bizalmat, elkezded megfigyelni a párodat, kutakodsz utána, megsérted az intim szféráját, akkor szinte bizonyos, hogy találsz valamit, ami további bizalmatlanságot fog szülni. Direkt nem fogalmaztam úgy, hogy "okot ad rá", mert nem ad igazi okot, csak ürügyet. Ez pedig tönkretehet bármilyen, jól induló párkapcsolatot.

Lehet azonban úgy is reagálni erre az érzésre, hogy attól a kapcsolat erősödjön. Ennek része az, hogy nagyobb személyes teret adok a másiknak, több szabadságot, ugyanakkor viszont igyekszem elérni, hogy minél jobban érezze magát velem. Mert ha velem a legjobb neki a világon, akkor miért menne máshova? Ha erőszakkal, zsarolással stb. magamhoz akarok láncolni valakit, azzal pont azt érem el, hogy az illető menekülni fog. Ha igyekszem megadni neki, amire vágyik, miközben én is jól érzem magam ettől, akkor szerethetjük egymást igazán, lehetünk egymás felé maximális bizalommal.

De tovább megyek! Ha valaki inkább naiv, és évekig nem veszi észre, hogy megcsalják, ám mindeközben boldog a párjával, annak abban a pár évben sokkal jobb, szebb élete van, mint akit soha nem csalnak meg, viszont állandóan ettől retteg, próbálja kontrollálni a párját ugyanennyi ideig. Innen már csak az a kérdés, hogy akarunk-e boldogok lenni? Vagy jobban félünk attól, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy lóvá tettek minket? Én a bizalomra szavazok. És vagy nagyon vak vagyok, vagy tényleg nem csaltak meg eddig soha. 43 éves leszek az idén.

Egyszerűen meg kell válogatni, hogy kinek szavazok bizalmat. Ez az én tapasztalatom.

a féltékenység soha nem jó és soha nem normális, egy egészséges önbizalommal rendelkező és a társában is maximálisan bízó embernél...

ahol a féltékenység legkisebb szikrája is fennáll, ott valahol hiba van...

előző vagyok

"ahol a féltékenység legkisebb szikrája is fennáll, ott valahol hiba van..."

egyetértek

El kell különíteni a féltékenység mint érzelem fogalmát a féltékenykedő személyiségtől.

A féltékenykedőt valóban gyakrabban csalják meg/hagyják el.