Szigorú az anyukám? Mit gondoltok erről?

Mivel foglalkozol? Munka, suli? Csak arra gondoltam, hogy neked kimondottan jót tenne a különköltözés, akár csak kollégiumba. Anyukád nem tudna beleszólni olyan mértékben a dolgaidba, viszont egy idő után csak észrevenné, hogy felnőttél.

(Persze csak ezért nem érdemes fősulira jelentkezni, de ha amúgy is tervezed, akkor én mindenképpen másik városba jelentkeznék a helyedben.)

Apukáddal nem beszéltél amúgy erről? Azt láttam, hogy írtad, ő mindenre csak bólogat, de ha kimondottan megkéred rá, akkor csak megpróbálna hatni anyukádra.

Hát ha egyetemistaként is ez megy, akkor nem sok reményt látok, olyan leszel, mint anyád.

Én is mindig féltem elkéredzkedni, igazából nem tudom miért, mert normális körülmények között mindenhova elengedtek. :D 16 éves korom körül barátokkal házibuli simán lehetett, bár tagadtam, hogy ittunk volna, mert jó kislány vagyok. xD (bár annyit nem ittunk igazából sose).

Aztán elkerültem egyetemre, nem kellett elkéredzkedni, hajnalban úgy mentem haza, ahogy akartam, ennek ellenére sose tagadtam le semmit. Legfeljebb csúnyán nézett anyu. xD Igazából addigra elértem, hogy úgy megyek és oda, ahova akarok, persze még ha csak délután elugrom barátnőmhöz, akkor is szólok, ha otthon vagyok, ha buli van, akkor szólok, hogy utolsó busz, vagy ottalszok valanelyik havernál és el van intézve, belátták, hogy felnőttem.

Neked is ezt kéne, húzz el otthonról, mert a fejükre nőttél, meg ők a tiédre. Te is önállótlan vagy, képtelen vagy kezelni a konfliktusokat, meg anyád is. Gondolom szigorúan nevelték, és ezt látta otthon, máig elhiszi, hogy minden, amit a szülők csinálnak, az csodálatosan jó (a legtöbb ember elég hamar belátja, hogy azért nem egészen igaz).

Ha nem engedi, hogy elköltözz (ami azért nem kicsit nevetséges), akkor is fogod magad, legfeljebb pár hónapig mosolyszünet lesz, túléled. Menj koliba, haverokkal közösen vegyetek ki egy pecót, vagy még jobb lázadás, ha összeköltözöl a barátoddal (persze csak ha elég komoly a kapcsolat). Majd észreveszi a kedves anyuka, hogy életképes vagy és nem hülye. Attól, hogy valaki eljár bulizni néha, nem feltétlen kell, hogy drogos-alkesz-útszéli legyen. :D Kitartás, és ne legyél nyuszi!

OMG! ez mondjuk 16 évesen még valamennyire normális, de 19 évesen szinte beteges!

8kor haza kell menned ennyi idősen?

lázadj. mi van, ha nem mész haza akkorra? nem nézhetsz tv-t két hétig? vagy nem ihatsz kakaót reggel?

ennyi idősen már nem tudja úgy szankcionálni a kihágásaidat mint mondjuk 12 évesen...

dolgozz valamit, hogy legyen egy kis zsebpénzed, így azt sem tudja megvonni, ha netán most ad.

nem hinném, hogy azért kidobna otthonról mert a barátodnál alszol, vagy mert elmész egy kerti buliba, ami 10ig tart... ha meg kidob, akkor csak annyit mondanék neki, hogy iszonyat kicsinyes amit csinál.

19éves vagy az már felnőtt

mit képzel ö tudom hogy az anyád de nem irányithat

ha 15lennél megérteném

13:48-ra:

Nagyon jól tudom, milyen az a lelki terror. Mint említettem, én is keserves harcokat vívtam a függetlenségért, pedig közben folyton éreztették velem, hogy akaratuk ellen cselekszem, csalódtak bennem, gyereknek tartanak, kaptam a beszólásokat, megjegyzéseket, sokat sírtam és nagyon nem értettem, miért teszi ezt velem a családom. Ez tartott néhány hónapig. Azután pedig már bizonyítottnak látták, hogy mégis képes voltam felnőni a szabadsághoz.. Azóta nem volt ilyesmivel problémám. Ezt csak egyszer kell végigjárni, de akkor végig KELL járni! Különben bizonyos tekintetben megreked az ember a gyerekkorban.. Jó diplomáciai érzék kell a dologhoz, valamit elszántság, egy idő után minden szülő belátja, hogy felnőtt a gyereke - már ha a gyerek nem hajt fejet és fogadja el sorsát. Igaza volt annak, aki szerint 19 évesen már nem tudnak lelki terroron kívül semmivel sakkban tartani. Esetleg azzal, hogy kidobnak otthonról.. ha ilyenek a szülők, akkor viszont jobb mihamarabb valóban elköltözni, és saját életet kezdeni.