Más is van úgy 17-18 évesen, hogy megváltozott a kapcsolata az apukájával?

pár évvel ezelőttig nagyon jól megvoltunk, és én jó kislány voltam mindig, elég visszahúzódó voltam hogyha valahova mentünk a családdal, meg még most is az vagyok, csak mostmár próbálok kitörni ebből. És szerintem ez az egyik baj, hogy megpróbáltam megváltozni, hogy elfogadjanak a többiek, néha elmegyek buliba, és próbálok úgy viselkedni, mint a többi velem egykorú, de nem káromkodom, szóval még így sem vagyok "rossz". és mivel a napjaim nagy részét a barátaimmal töltök, ezért már itthon is rámragadt az a fajta viselkedés, amihez a suliban szoktattam magam, hogy elfogadjanak. És az a baj, hogy én nem szeretem úgy magamat, amilyen a suliban vagyok, mert gyerekesnek érzem magam, és olyan, mintha valaki másnak a bőrében lennék, ezért nem is tudom elengedni magam, görcsös vagyok. És ugye itthon is így viselkedek mostmár legtöbbször, ilyen görcsösen, és a szüleimnek is meg szeretnék felelni, de valahogy ők látják, hogy már nem vagyok olyan mint régen, és ezért sokat veszekszünk, mert már néha különbözik a véleményünk, főleg apával, mert ő még mindig kislányként tekint rám szerintem, és nem tudja felfogni, hogy már 18 leszek lassan..és így már itthon is rosszul érzem magam, és úgy érzem sehol nem lehetek önmagam, mindenhol egy álarc van rajtam. És annyira szeretném ezt megváltoztatni, de már oylan rég óta játszom ezt, hogy már nem is emlékszem milyen voltam alapból. és amikor hosszabb ideig nincs suli, akkor is néha hetekig tart, mire visszatérek a régi önmagamhoz, és amikor végre itthon megint felszabadult lehetek, és nem kell bűntudatom legyen a viselkedésem miatt. Nagyon rossz ez így, és itthon apának már nem is szívesen mondok el mident, és ő is néha olyan lekezelően beszél hosszám, és türelmetlen velem, és már néha úgy érzem, hogy ő sem szeret. És ilyenkor teljesen magamba zuhanok, mert nekem csak a családom az egyetlen, akikkel jól érzem magam, akikkel valaha is önmagam lehettem. Nem bírnám ki, ha ők sem szeretnének. :(

és apával szégyenlősebb is lettem, nem tudom miért. már nem úgy viszonyulok hozzá, mint kiskoromban. de nagyon szeretem, és szerintem ő azt hiszi, hogy nem.

bocsi, hogy ilyen hosszú lett..de ez nagyon rossz most így, remélem nem lesz mindig így.