Mért lettem ilyen a szüleimmel?

Amióta elköltöztünk sokat romlott a viszonyom apával. :(

22 vagyok, de olyan dolgokat mond néha, amit egy dedósnak. Pl. gyakorlatra lehet, h másik faluba kellett volna mennem, mondom átbringázok, erre: "azon az úton kizárt, rengeteg autó van". Persze, csináljak másfél órás utat a félből?

Meg beszélgetünk, és ha valami olyat mondok, rögtön halálosan komolyan veszi. Ezelőtt pár évvel tök vicces volt, nagyokat nevettünk, most meg a legtöbb beszélgetésünk veszekedésbe torkollik. Úgyhogy inkább már próbálom minimalizálni a vele való kapcsolatot, közben meg majd' megszakad a szívem, mert hiányzik a Régi Apa, a viccelős, bohókás... és ezzel az Újjal nem tudok mit kezdeni.

Kiveszed a részed a házimunkából? Mert ha leültetnek a TV elé, mert neked az az életed, nekem abból az jön le, hogy lustának tartanak.. Lehet, hogy ennyi a nyitja az egésznek: nem teljesíted az elvárásaikat, nem viselkedsz önállóan, ezért gyerekként gondolnak rád és nem adják meg a felnőtt személynek kijáró tiszteletet.

Függetlenül attól, hogy miért robbant ki a balhé, jobb lenne, ha sikerülne enyhíteni a közhangulaton, és emberként viselkednétek egymással. Ne engedd, hogy egy tinikori balhé ellehetetlenítse a későbbi kapcsolatotokat.. Nem érzem úgy, hogy rossz család lennétek, csak most jöttek össze kicsit a dolgok. A későbbiekben még nagyon-nagy szükségetek lehet egymásra, és hálásak lesztek egymásért! Szóval szerintem próbálj megbocsátani, akkor is, ha úgy érzed, neked volt igazad, mert akit szeretünk, azoknak néha el lehet nézni 1-1 ballépést, nem ér annyit az egész..

Ez a távolság a szüleidd és közötted nem a tojásügy miatt van. Egészen más dolgok vannak a háttérben.

Somindent nem tehetsz, hiszen ők tartanak el téged. Mivel már nagykorú vagy, és lassan vége a tanulmányaidnak, már nem sokat kell kibírnod. Akár most rögtön elköltözhetsz, ha van hova, és főleg van miből. Ha nincs erre lehetőséged, akkor sajnos nincs más, mint tűrni.