A nővérem nem akar enni, mit tehetünk érte?

Pszichológushoz vigyétek,az segíthetne rajta,és otthon ne legyen beszédtéma onnantól a súlya mert az nem segít.

első:atyai pofon?Te tiszta hülye vagy,beteg és megütöd?

Ha egészségesen táplálkozik a 'diétája' közben és mellette edz valamit, akkor nem lesz semmi baja. Tény, hogy a 40 kiló vészesen sok(k), de a lelkiállapotának ez fog csak jót tenni, köszönhető a médiának, a társadalomnak, stb.

Az, hogy 69 kiló volt, az sem indokolt arra, hogy kövér vagy esetleg dagadt lenne.

Nővérem 158 centi és 42 kiló volt szülés előtt. Most 4 éves a gyermeke és hál' istennek rajta maradt +10 kiló, amitől nem tud megszabadulni, bármennyire is fogyókúrázik.

Egy darabig (kb. 2 és fél évig) megőrült ettől és kövérnek érezte magát. Külső szemmel meg fantasztikusan tartja magát és jó az alakja. Azóta 'beletörődött' és imádja magát.

Minden csak felfogás kérdése. A testvérednek most a külvilág szava számít.

Ez egy komoly betegség, anorexia nervosának hívják. Orvoshoz/pszichológushoz vele mielőbb!

Jobbulást neki!

Itt csak és kizárólag egy dolog van, ami hatásos lesz: hangoztasd te, az egész család, hogy "Úgy nézzel ki, mint egy csontváz." "Borzasztóan csúnyára lefogytál." "Iszonyúan nézel ki." A legjobb az lenne, ha olyan emberektől hallaná ezt, akiknek a véleménye fontos neki (nem a család!) pl.: barátja, barátnői, tanárok stb...

Minnél bantóbbat, sértőbbet hall, annál inkább rá fog döbben arra, hogy nem jó dolgot művel. Ilyeneket is mondhatok: "Itt a nyár, te szegény meg nem tudsz felvenni egy lenge ruhát, mert olyan csontos vagy..."

Érted mire gondolok?

Igen, ez anorexia, testképzavar.

Én is szenvedtem tőle, így tudom, mi játszódik le a lelkében.

Egyrészt a fogyás ellenére ugyanazt a képet látja a tükörben, mint mikor még 69kg volt. Emellett úgy gondolja, minden szép és jó lesz, ha még fogy - úgy érzi, ettől függ a boldogsága.

Egyrészt rá kell döbbennie, hogy problémája van. Ezt nem lehet erőszakkal. Iszonyatos birkatürelem kell hozzá a család részéről, sokszor nem lesz könnyű.

Mindenképpen jó lenne szakember segítségét kérni, főleg ha már más tünetei is vannak esetleg pl. hajhullás, fáradékonyság, állandó rosszkedv, menstruáció kimaradása.

Ti annyit tehettek, hogy kéritek, beszéljen arról, mit érez, mégis mit jelent neki a fogyás. Ugyanis az anorexia lelki eredetű dolog, ott kell helyretenni valamit. Gondolom azért kezdett fogyózni, mert csúfolták, körülötte meg mindenki vékony volt. Ismerős.

Szóval ha lefényképezitek, mutattok neki képet magáról (esetleg a régi alakjával összehasonlítva), az segíthet, mert így "kívülről", és nem a tükörből látja majd magát.

Súlyos következményei lehetnek, ha így folytatja, meddőség, keringési zavarok, akár halál. Ezzel is tisztában kell lennie. Rá kell döbbenteni, hogy nem olyan rossz az élete, hogy eldobja pár kg fogyásért.

Sok sikert!

Nálam pont ez segített amit az utolsó írt.

Én is daginak éreztem magam, bár senki nem mondta, csak egyszerűen nem hasonlítottam a tv-ben látott, meg újságban látott modellekre.

El kezdtem fogyózni, és rákaptam az ízére. Néha még hánytattam, meg hashajtóztam is magam, bár ezt nagyon szégyenlem.

Eléggé lefogytam, de még mindig daginak láttam magam, pedig ha belegondolok, hogy xs es ruhákat hordtam már akkor...

Mindegy, fogyni akartam még, és apám folyton piszkál, hogy rossz rám nézni, meg olyan sovány vagyok mint ha súlyos beteg lennék, aztán anyám meg a hugom is elkezdte mondogatni, hogy már egy kicsit sem vagyok nőies, és szerintük ez már ciki, meg gáz, hangosan röhögtek rajtam, ropinak becéztek. De ez se számított, mert ők soha semmi kedveset nem mondtak, nem hittem neki, de azért már kicsit bántott, aztán a barátom meg barátnőim is azt mondták. Először barátom modta, hogy amióta így nézek ki már nem kíván annyira, néha megjegyezte, hogy rossz hozzámbújni, mert túl csontos vagyok, aztán egyik nyáron barátnőm megjegyezte, hogy nem akar velem strandra jönni, ha kétrészest veszek fel, mert olyan mintha anorexiás lennék, és szégyenl.Ekkor kaptam észhez, kezdtem magam kicsit másképp látni, és észrevettem, hogy lehet, hogy lapos a hasam, de a mellem meg a fenekem is.Azóta odafigyelek, eszek rendesen, bár eleinte nehezemre esett, de amióta mindenkii dícsér, hogy végre felkaptam néhány kilót, és milyen szexi lettem azóta jól érzem magam.

Nem mindenkinél használ az, hogy ha a család meg ismerősök szidják, hogy milyen vékony. Fel lehet fogni bóknak is, hogy "remek, végre sovány vagyok, és nem csak átlagos, mint amit az emberek elvárnak".

Ez az én tapasztalatom.