Mit csinálsz ha egy rossz kapcsolatban vagy, de nem bírsz kilépni belőle? Én ilyenben vagyok sajnos, de nem bírok kiszállni. Az eszemmel tudom, hogy véget kell vetni, de mégse megy.

Ha semmi nem érdekli, akk. az sem fogja meghatni, h. szakítani akarsz vele, ő már egyértelműen nem szerelmes, sőt talán még örülni is fog, h. ott akarod hagyni. Lehet, h. ő ugyan ezt gondolja, szakítani akar de nem tudja hogyan és azt a taktikát választotta, h. minél jobban elhanyagol és így majd te fogsz vele szakítani. Jobb lesz mindkettőtöknek. Ezeket amiket ide leírtál mondd el neki is, és, h. látod, h. nem akar változtatni, úgyh. te itt most befejezed, külön utakon folytatjátok ezentúl, neki is jobb lesz és neked is.

meg tudom érteni ezt a helyzetet,ezek komoly lelki folyamatok,amikor az ember tudja,hogy így sem jó neki,de kilépni sem bír,mert ugye 4év alatt megszokod,hogy mindig melletted van valaki(hacsak testileg is-úgy látom),a közös emlékek,stb.De hidd el,most még szereted,de közben te is látod mi a helyzet és ez a szeretet emiatt előbb-utóbb úgy is elmúlik,mert ez így nem tartható.A szerelemhez,szeretethez 2 ember kell,és fel fog őrölni az a tudat,hogy te mindent megteszel és nem kapst viszont semmit.A te döntésed,vagy bátor leszel és kilépsz most és vállalod hogy fájni fog még sokáig,vagy vele maradsz amíg el nem múlik és akkor könnyű lesz tovább lépni.

De szerencsés a pasid! Kiszolgálod az ágyban és még te fizetsz.. és mindezért csak annyit kell tennie, hogy néha odalök neked egy "szeretleket" :P

együttérzek veled, nálam is hasonló a szitu :-(

Hogy mit csinálok? Vagy beletörődöm és szenvedek évekig, vagy erőt veszek magamon és új életet kezdek - nélküle.

Leírom az én esetemet, hátha érdekel. 4 évet voltunk együtt az exemmel, hasonló a szituáció, mint nálad. Szerettem, imádtam, mindent megtettem volna érte, de ő nem sokszor vizonozta ezt. A szülinapi fail nálunk is megvolt, én kb 18 ezer ft értékben vettem neki ajándékot és fincsi vacsit főztem( amit meg se evett, mert evett otthon, bár szóltam neki, hogy ne egyen) én meg kaptam tőle egy tányér sütit. Volt olyan, hogy velem se volt szülinapomkor, mert fontosabbak voltak a haverjai. És még sorolhatnám estig. Rengeteget veszekedtünk, ordibált, szidkozódott velem, elhitette velem sokszor, hogy neki van igaza. Hát nem volt. A pénzzel se álltunk jól, bár ő az átlagfizetés kétszeresét kereste és az anyjáéknál lakott(!) mégse volt soha pénze. 4 év alatt se jöttem rá mire költ el egy havi fizetést Esze ágában se volt összeköltözni, bár megtehettük volna, mindketten átlag felett kerestünk, ő jóval , de én se rosszúl, és minketten 25 körüliek voltunk. De nem akart... Egyszerűen elegem lett belőle, a végére már úgy éreztem, hogy nem is szeretem, de féltem váltani, féltem az újtól, nem akartam egyedül maradni. Egyszer csak a semmiből szakítottam vele, úgy éreztem, hogy nem is akarok többet vele találkozni. Kb 2 hónapra rá összejöttem a vőlegényemmel, rá 3 hónapra összeköltöztunk, megkérte a kezem, és most bolodgabb vagyok, mint valaha, megbecsül, tisztel, imád, mindent megtesz, hogy a kedvemben járjon és én is ugyanígy. Ne félj új életet kezdeni, hidd el nem bánod meg!