Ezek után nem tudok nyitni Anya felé. Rövid időn belül ez változhat?

Sziasztok! Először szeretném megköszönni azoknak, akik végig olvassák. Azt hiszem hosszú lesz. Próbálok összeszedetten írni, de amúgy is zavaros ez az egész. A szüleim kis koromban elváltak.

Utána jött az első nevelőapa, húgom apja. 10 év után szétmentek, jött a következő. Akkor voltam 13 éves.

Az elején nem szerettem őt, mert zavart, hogy idősebb Anyánál 13 évvel + ott volt üzlete a környékünkön, és beszólogattak az osztálytársaim. Egy idő után elég jóban lettünk, elfogadtam, haverok lettünk. Eltelt 3 év és megromlott a kapcsolatuk.

Aztán egy nap tök véletlenül megtudtam, hogy Anyának van valakije... Eleinte mellette álltam, de mikor ott volt hogy szétmennek... nem mondom azt, hogy fordult a kocka, inkább úgy, hogy mindkettőjüket megértettem. Anya folyton mondta a dolgokat nevelőapámról. Persze csak és kizárólag ő volt a sz.emétláda. Nevelőapám pedig teljesen ki volt borulva, tőlem kért tanácsot, hogy mit csináljon... Tényleg nagyon a padlón volt és nagyon sajnáltam. De nem akartam beleszólni. Én meghallgattam őket, elmondtam amit gondoltam, de nem avatkoztam bele. Az ő dolguk. Igazából nem volt nagy gond közöttük, olyan dolog, amit ne tudtak volna megoldani. Csak Anya nem akarta megpróbálni megoldani, hanem egyből félre akart állni. Pénz miatt.

És most.. Anya összejött egy kiscsávóval, 24 éves.

És itt kezdődik igazából a problémám. Ezek a szakítások..

Tudni kell, hogy én nem tartottam a kapcsolatot Apával. Vagyis ő velem. Egy idő után nem keresett. Aztán jelentkezett 12 éves koromban. Nagyon utáltam ezért, utáltam amiért nem érdekeltem, mert én imádtam őt és nagyon rosszul esett. Sokat sírtam miatta, és Anya vigasztalt, hogy meg sem érdemli, az ő apja is ezt csinálta, idővel jobb lesz.

Apával azóta rendeződött valamennyire a kapcsolatunk. Nehéz közelebb kerülnünk egymáshoz, mert ő közben kiköltözött külföldre. Évente max. kétszer látom. Viszont az éremnek két oldala van. Konkrét dolgot nekem nem mondott Anya miért váltak el, csak hogy nem lehetett vele társaságban menni.

Megkérdeztem Apát (most ballagás után), hogy mi történt és miért hagyott el engem is? Elmondta. Nagyon durva. Már mindent értek. Történt ugyanis, hogy egyszer megkérte Apát Anya, hogy maradjon velem otthon éjszaka, mert el akar menni bulizni. Ok. Reggel nem jött haza, és elfelejtettem miért, de Apa valamilyen oknál fogva elment a legjobb barátjához. Anya ott volt... Miután lebuktak, tagadta a "haver", hogy valaha is barátok lettek volna és kiderült, Anya már régóta csalja vele Apát. Még így is Anya szakított, állítólag olyan indokkal, hogy Apa már nem tartotta neki a tüzet, mikor rágyújtott (?).

Belegondoltam, hogy úristen... Kellemes lehetett feljönni hozzánk, látni engem, mikor látta az ő édes kettesüket, nem? A "legjobb barát", aki ... mindegy, és a szerelme, aki ezt tette. Mekkora csalódás lehetett már? Különben mondta Apa, ő nagyon akarta, hogy vele maradjak, de nem nagyon tudott mit csinálni, a gyermek elhelyezésin az esetek 99 százalékában a nőnek ítélik a gyereket. Meg hát fiatal volt, 23 éves. Nem tagadta, hogy az ő hibája is volt, hogy nem keresett, felnőtt fejjel már máshogy csinálná.

És inkább hiszek Apának, mint Anyának, mert másik nevelőapámmal ugyan ez volt a szitu, és ezt már a saját szememmel láttam.

Csak azt nem tudtam, húgom apjával hogy s mint volt. Elmondta. Ez a kép is máshogy fest már.

Mindig tök hülye indokkal dobta a másikat, csak magára gondolt minden egyes alkalommal és kész roncsot csinált belőlük. Soha nem mondta el ha valami baja volt, mindig megvárta, míg betelik a pohár és utána kész vége ennyi volt. És azzal sem foglalkozott, hogy nekem és húgomnak mi lenne jó. Nem azt mondom, hogy most van két gyereke és ne legyen magánélete, de.. de ahogy elment az egyik, jött a következő. És ez nem csak nekünk nem jó, hanem neki sem és nem értem erre miért nem jön rá magától. Hozzátenném, most sem boldog! És nagyon nem. Sőt! Egyenesen totál kivan, de ha akarná se tudná faképnél hagyni, mert tőle függünk anyagilag.

Így, hogy tudom mi hogy történt (mindkét fél részéről), teljesen máshogy látom őt, mint előtte. Teljesen összeomlott az eddig kialakult képem róla. Nem tudok a szemébe nézni. Ahányszor belenézek, lelkiismeret furdalásom van hogy nem tudom sajnálni. Sokszor veszekszünk, mert nem vagyok itthon és hogy nem beszélgetek vele. Meg amúgy mindenen. De egyszerűen nem tudok! És haragszom rá, hogy azért vetettem meg Apámat, mert ő úgy állította be, ahogy. Na és ő vigasztalt, hogy ne foglalkozzak vele?? Tejóég. Viszont azt gondolom, ő nem is tudja hogy mit tett, nem érti abban mi a rossz. Mert Anya alapból nem rossz ember... csak én sem értem. Nem értem mit miért tett. Nem török pálcát a feje felett, mert mindenki hibázik, hibát hibára halmoz, csak miért??

Az a baj, hogy nem tudok leülni vele és elmondani, hogy: "Anya én nem utállak, egyszerűen csak nem nézek már fel rád, ezért és ezért. Nem értem ezt és ezt miért így csináltad." Azért nem, mert ehhez nem vagyok még elég felnőtt, azt hiszem. Kiborulnék. + tudom, hogy nem értene meg, mert azt hiszi neki mindig igaza van és csak ideges lenne, megbántani pedig végképp nem szeretném. Ja, mert azt hiszi utálom. De nem utálom őt!! Csak képtelen vagyok nyitni felé. Akarok, de nem tudok. Mikor valamivel kedveskedik, annyira haragszom magamra, hogy így érzek iránta és így viselkedem! Azaz, hogy sehogy. Köszönök neki és bejövök a szobámba. Közben látom, hogy szomorú, és nekem is rossz, de nem tudok mit csinálni.

Ja meg szeretem, hogy a hátam mögött beszél ki. Húgomnak, csak ő elmondja nekem. Apával meg múltkor közölte, hogy én a pénzére megyek!! Egy óra múlva felhívott, hogy "Szia drágám mikor érsz haza? Majd csörgess meg mikor elindultál, jó?" Ilyen mézesmázosan. Áááááá... Közben ez nem igaz! Nem tudja, hogy megbeszéltük a dolgokat és szerintem féltékeny is.

Mit gondoltok?