Hogyan lábaljak ki a gyerekkor óta tartó keserűségből?

Mit értesz azon, hogy "sokat foglalkozok magammal"? Mert hát én azt csak jó dolognak tartom, ha valaki sokat foglalkozik magával. Ez a dolog lényege, hogy magunkat megismerjük, felmérjük a lehetőségeinket, megismerjük a bennünk rejlő hajléamokat, tehetségeket, értékeket... Ehhez sokat kell magunkkal foglalkozni.

Lehet, hogy nem vagy egy könnyen oldódó, és ugynakkor felszínes sem vagy. Lehet, hogy a nagy mélységű gondolatok érdekelnek, nem baj ez. Lehet, hogy neked ahhoz kellene megjátszanod magadat, hogy nagyokat nevess, hangoskodj, jópofáskodj. És nem is sikerülne jól, ha nem szívből teszed.

Viszont biztosan találsz magadhoz méltó barátokat, ha jó helyen keresgélsz, és így ha így van, ahogy gondolom.

És amúgy az első gyereknek mindig nehezebb dolga van, mint a másodiknak. Kivált ha egyforma neműek. Az első gyerek mindig ellentéte a másodiknak, kivált ha két lány vagy két fiú, szóval ha egyformának kellene lenniük.