Elutazni egyedul, feleségként, ennyire " gaz"?

Sziasztok! Férjezett no vagyok, kisgyermekkel. Felvetettem a paromnak nemrégiben ( aki mellesleg rengeteget utazik a munkaja kapcsan) hogy szeretnek valamikor a kozeljovoben par napra , tényleg , 3-4-5 napra elutazni valahova, egyedul, varost nézni, sétalgatni, kissé " ujratoltodni".. O beleegyezett. Mondtuk az én szuleimnek, csupan egy beszélgetés kapcsan szoba kerult, illetve o is emlitette - valami jelentéktelen dolog kapcsan- az ovéinek, hogy lehet, hogy szukségunk lenne rajuk majd par napra, gyerkocre felugyelni napkozben, mert lehet, hogy elutazom . Mindenki, aposék-anyosék, az ismerosok ledobbenve fogadtak a hirt , megkaptam, hogy minek nekem utazgatni, nekem mar a gyerek mellett a helyem ( nem kisbaba mar, és nem hetekre mennék a vilag masik felére ), illetve azota jonnek a kulonféle talalgatasok, biztos valami nincs rendben koztunk ( de, minden a leheto legnagyobb rendben van a férjem és én koztem) , illetve biztos valami szeretom van ( hja, persze, egy idegen orszagban..) , és vele akarok egy kicsit lenni.. Szerintetek is ennyire égbekialto bun lenne egy kissé az anya- haziasszony-feleség szerepbol csak egy kis idore a " csak no" szerepébe, kicsit egyedul lenni, azt tenni, oda menni ahova egyes egyedul én akarok? Vagy ez még manapsag is " szégyen " egy nonek, és el kell itélni,illetve mindenféle hatso szandékokat keresni emogott? Ti hogyan gondoljatok? Koszonom a valaszokat elore is.