Mennyire okolható azért egy nő, ha anyaként, feleségként nem kap elismerést, ezért egy másik férfi mellett keresi a boldogságot?

Azzal, amit érez nem lehet mit csinálni, azzal, amit csinálna annál inkább. Egyszerű persze szétteni a lábunkat az első pasinak, aki olyan szépen udvarol és "törődik" velünk, csak nem mindig az egyszerű út a jó.

Ha úgy érzi, hogy neki nem jó a férje, és rendbe sem lehet hozni, akkor váljon el MAJD mikor már túl van a tíz éves házasságon, akkor kezdjen el pasizni, legyen VÁLASZTÉK stb. mert így fennál a veszélye, hogy olyannal is képes lefeküdni, akivel normális állapotában, ha van miből választani eszébe sem jutna, most is csak azért mert nincs más, de persze erre nem gondol a begőzölt agyával, és hát elég ciki pedig.

Semennyire sem okolható.

Az ilyen férj magára vessen.

Jogosan van lelkiismeretfurdalása ! Ő is tudja.

Attól hogy nem mindig mennek a dolgok símán egy családban, attól még nem szabadna bármilyen úton kifelé kacsintgatni abból, hanem inkább összeszedni azt kell megpróbálni. Elhiszem, hogy jólesik, ha tetszik valakinek, és a saját kis családjába kicsit belevan fáradva. Mégis, házasságot fogadott, az ezzel jár. Egyszer lent, egyszer fent, jóban, rosszban !

Mindenki vagyis többség szerintem érez így időnként, de mi értelme van akkor a házasságnak ? Épp ez a lényeg benne, hogy sejtettük lesznek lentek, mégis kibírjuk, megmaradunk a választottunknál. No persze vannak tönkrement házasságok, mert nincsnek ápolva. A tiedben semmi durvaság nincs úgy tűnik, csak el van laposodva. Beszélj a férjeddel, nyugodt körülmények között, kezdj el olyan dolgokat mutatni neki, csinálni vele, és megértetni közben vele, hogy márpedig ma te és én kimegyünk vacsizni, mert nekem kell a családom, nem akarom, hogy totál tönkremenjen, és kezdjük el ápolni, hogy boldogok lehessünk, ne csak megszokottak. A gyerekekhez való hozzáállás is könnyedébben megy, ha a házaspár kitart egymás mellett. Ezen már ilyenkor ami nálatok van dolgozni kell, nem cask jön magától ami volt régen. Most más van, most ez van, ezen kell túlesni a lehető legnormálisabban.

Nálunk is vannak lentek, és akkor ezen filózok, bármilyen nehezemre esik, de belátom, ha én elkezdek próbálkozni, akkor Ő is. Mi beszélünk is ezekről.

Sok sikert !

En csak ket dolgot mondanek.

Nem elitelendo, ha elvalik es utana keresgel. Igy tiszta a dolog.

Ne ringassa magat abban a tudatban, hogy majd mas sokkal jobb lesz. Egy uj kapcsolat mindig izgalmas. 10 ev hazassag utan lehet, hogy ugyanez lesz vagy meg rosszabb.

Miert erzi magat cselednek? Miert nem beszel a ferjevel, ha igy erez? Egyebkent annyit megkerdezhetek, hogy a nagyobbik gyerek is a ferjtol van? Mert ha nem, talan ezzel kapcsolatos a gond?

Az érzelmeket nem lehet befolyásolni. Azt megteheted, hogy nem engedsz nekik szabad utat tehát nem kezdesz viszonyba azzal a férfival. De így nyilván nem vagy boldog, ami érthető is ha a férjed nem értékel eléggé. Ez nem feltétlenül a te hibád, egyszerűen így alakult. Vagy nem vetted észre az elején, hogy ez a férfi (a férjed) ilyen vagy később vált ilyenné és most ez van.

Próbáld meg helyrehozni a férjeddel a kapcsolatot. Ha nem lehet válj el és ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Az én anyám együtt maradt apámmal így most is mindketten boldogtalanok én meg azt kívánom bár elváltak volna. Ez sokkal jobban megviselt.

Nem minden fekete és fehér, ezt kellene megértened. Azért, mert néha vágysz arra a férfira még nem vagy rossz ember, sem rossz anya.

A gyerekek sem emiatt viselkednek így. 12 évesen én is szörnyen viselkedtem. Sokszor anyámon vezettem ezt le pedig igazából ez egy belső dolog volt. Lehet a kamaszsággal áll kapcsolatban, de egyszerűen nem bírtam magammal pár évig. A kicsit lehet az viseli meg, hogy érzi rajtad, hogy nem érzed jól magad.

Mindenképp próbáld meg helyrehozni a férjeddel, esetleg terápia is szóba jöhet mert ott legalább beszélgetnétek de ha sehogy sem megy akkor ne félj lépni.