Mekkora tolerancia kell elviselni a párodat? Előfordul hogy napokig úgy érzed, hogy jobb lenne külön menni?

Ha a párod szerint nincs baj, csak szerinted, akkor ezen gondolkozz el.

Nem vagyok férjnél, másfél éve van barátom, néha annyira tapló és bunkó..hogy úgy érzem jobb lenne külön, de ha nem veszekszünk úgy érzem, hogy vele akarom leélni az életem...én sem tudom mi lenne a legjobb nekünk.

Nekem semekkora sem kell, egyformák vagyunk.

Nekem sem kell túl sok, néha nyelni kell néha meg megbeszélni, de mindketten elég rugalmasak vagyunk, ráadásul szeretjük egymást annyira, hogy képesek legyünk változni egymásért, szóval nincs gond:)

Mindkettőnknél nehéz volt az elején, mert 11 év korkülönbség van köztünk. Lényegében gyerek voltam még mikor el kezdtünk járni. Neki már voltak beidegződött szokásai, én meg gyerekfejjel láttam a világot. Azóta összeházasodtunk és családunk van. Viták és nézeteltérések minden kapcsolatban vannak. El kell fogadni a másik butaságait. Szította a feszültséget az is, amikor gyerekkel és házimunkával hullafáradt voltam és alig volt időm ellátni a háztartást. Meg persze minden buta apróság, amiből hatalmas viták kerekedtek. Leültünk, megbeszéltük, hogy, hogyan lehetne megtalálni az arany középutat. Végül oda jutottunk, hogy az, hogy kiordibáljuk magunkat, a másikat hibáztatjuk és minden hülyeséget egymás fejéhez vágunk, semmin nem fog változtatni. Csak saját magunkat tesszük tönkre idegileg és lelkileg. És utólag belegondolva, akkora baromságokon veszekedtünk, hogy pl. elfelejtett bemenni tejért a boltba. Hát istenem. Ordibáljak, csapkodjak? Változtat valamin? Meg áll az élet, ha holnap lesz palacsinta amihez kellett volna? Hát nem. Vannak olyan dolgok, amik sosem változnak. El kell őket fogadni és mosolyogni rajtuk. Persze nincs kapcsolat vita nélkül. De nem hiszem, hogy valaha is annyira elfajulna bármi mint azelőtt.

szia szerintem nem csak te vagy ezzel igy . én még csak 7 honapja vagyok eggyütt a párommal házasok sem vagyunk de folyton veszekedünk valamin.. sokszor tényleg ugy érzem hogy ott akarom hagyni de aztán a szeretet legyözi ezt az érzést és kibékülünk

soha nem gondoltam arra, hogy el kell viselni őt. Ha valakit, már úgy kell elviselni, ahogy te megfogalmazod, akkor már régen rossz. Nekünk is vannak néha olyan időszakjaink, hogy napokig azt érzem jobb lenne talán külön, de mindig csinál valamit, amivel újra megszeretteti magát, és újra meghódit!