Mit csináljak, ha félek az emberektől? (nagyon rossz a helyzet)

Látom nem volta egyedül ezzel a gonddal. Ha mindig mindent magadra veszel, hidd el a végén belebolondulsz.

Én is sok ideig bánkódtam az ilyen dolgokan még meg nem értettem, hogy az egész nem éri meg.

Én is ilyen helyzetben vagyok. Még a boltba is nehezen megyek el egyedül, mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha ki kell menni az utcára. Hát még ha valamit intézni kell. :( De emellett én még ügyetlen is vagyok, semmihez nincs tehetségem, próbáltam sportolni, hátha az növeli az önbizalmam, de alapból béna vagyok minden sporthoz.

Úgy érzem, ha kilépek a házból, mindenki engem néz és azt gondolják rólam, hogy valami elmebeteg vagyok. :(

32/N

Kick-boxra járok, néhány hete lejött hozzánk egy srác, aki nagyon olyannak tűnik, mint ahogy magadat leírtad. Lesütött szem, amolyan "bocs, hogy élek" testtartás, mintha próbált volna láthatatlan lenni. Látszott, hogy az is zavarja, hogy kezdőként béna.

Viszont mindenki barátságos volt vele, az edző is finomabban bánt vele, mint másokkal. Látta, hogy pl mi is bénázunk (pl egy rúgásnál én sokáig felborultam, mert elvesztettem az egyensúlyomat). Látta, hogy nem kiröhögik az embert, hanem az kezd először nevetni, aki elbénáz valamit.

Hetek alatt megváltozott, már kihúzza magát, felemeli a fejét, mosolyogva lép be a terembe. Szerintem a légkör segített neki feloldódni.

Én is így voltam, szabályos pánikbetegségem volt. Én is jártam kineziológusnál, meg hasonlók, de igazából csak az önismeret segít, és a tudatos változtatás. Magyarul, tudom, hogy ez a problémám, de csak azért is megcsinálok valamit, amitől félek. Minél többször csinálod, annál könnyebb lesz idővel. Sok idő kell míg normalizálódik a helyzet, és nagyon kemény meló, de az nem megoldás, hogy csigaházba bújsz. És az is sokat segít, ha kibeszéled magad... mint látom a doki nem jött be, de valaki akkor is kell, és nem olyan érzelmileg elfogult ember, mint a családtagok, hanem valaki aki kívülről lát téged és a helyzeted. A sport, harcművészet is nagyon jó, de tudom, hogy kegyetlen nehéz így elkezdeni, viszont nagyon megéri!!!

Ha nagyon nem találsz megoldást, írj privit, hátha tudok segíteni.

Nem vagy egyedül ezzel a problémával! Én általános és középiskolában voltam ilyen, viszont tudom - illetve később sok esetben ki is derült - hogy az emberek, a környezetem nem "utált", nem tartott engem annyira "gáz"-nak mint amennyire én azt gondoltam. Volt olyan időszak, hogy ha kimentem az utcára, izzadtam, senkinek nem mertem a szemébe nézni, volt olyan hogy azt teszteltem, hogy melyik az a ruhadarab, amelyikben még a legkevésbé vagyok feltűnő, amelyikben a legkevesebb ember néz meg. Állandóan azt figyeltem, hogy kik beszélnek rólam. Az utolsó hozzászólónak teljesen igaza van: önismeret! Csak te magad tudod saját magadat a hajadnál fogva kirángatni ebből. Én aztán tudom, annyi iskolai fellépést , bulit stb. mondtam le ezek miatt az érzések miatt! Cserben hagytam sok embert , van aki a szememre is hányta. Ami a lényeg, hogy idővel sokkal jobb lett a helyzet, és még mindig nem érzem magam egészen komfortosan nagyobb társaságban illetve idegenekkel, de minden más rendbe jött, ma már családom van és több éves barátságaim. Szedd össze magad és neked különösen fontos, hogy ne a 4 fal között ülj, ismerkedj akár a neten, találkozz sok emberrel, szerezz élményeket! Akárhova hívnak, menj el (ha annyi lenne csak a kifogásod, hogy nem "mersz" elmenni). Biztos hogy nem csak rossz élményeket fogsz szerezni, lesz 1-2 jó is. Idővel , ahogy az érzékenységed egyre múlik, már több lesz a jó élmény! Kitartás!

30/L