Generációk együtt: jól is elsülhet?

Meglepve látom, mennyi irigy ember van itt...

Így van,csak mert egyesek nem tudnak alkalmazkodni,együtt élni szabályok között ,másoknak meg futva kell menekülni a családjuk elől más okból(erőszak pia,stb)ők irigyek a együtt élni tudó még normális családokra.

Szia,

Nálunk 150 négyzetméteren laknak sokan. Én(22) Férjem(26) az én szüleim és nagymama nagypapa meg az ő édesanyja.Magyarul 7en.legfiatalabb én vagyok legidősebb 78 éves.

És ha hiszitek ha nem,soha nem költöznék el.NAgyon jól megvagyunk,annyira jóban van mindenki mindenkivel,hogy az hihetetlen!

Azért élünk együtt,mert nem tudunk lakást venni.Így meg "sporotlhatunk",mert nem kell albérletre kiadni.Ez pl egy ellenpélda.Nálunk nincsenek gondok.

Nekünk jó volt anyósomékkal. Mi vettük a házat, ők jöttek velünk, mert anyósom fél oldalára béna volt. Igy 3 felnőtt közül kellett úgy megoldani, hogy mindig legyen otthon valaki. Addig főleg nem volt gond, mikor még én is otthon voltam gyesen a gyerekekkel. Utána meg egyszerűen összeegyeztettük a munkahelyeket, és kész. (ezt amúgy is meg kellett volna tenni a gyerekek miatt is) Ha apósom volt otthon, és mi még dolgoztunk a férjemmel, (mert mondjuk valamelyikünk túlórázott, hiszen igy nyugodtan megtehettük) ő hozta el a gyerkőcöket az oviból, és vigyázott rájuk, mig haza nem ért valamelyikünk. Mindig az főzött, aki délelőtt volt otthon. Mosni én mostam mindenkire.

Akkor lett rossz, mikor anyósom meghalt, és apósom összeszedett egy másik nőt. Természetesen megkérdezte, hogy összeköltözhetnek-e ide, vagy menjenek az apósom házába? Természetesen az volt a válasz, hogy persze, költözzön csak a barátnője. És ott kezdődtek csak a gondok. Az a nő anyósabb volt 10 anyósnál is. A gyerekei (3 gyereke volt) állandóan piszkálták az enyémeket, mindenbe belekötött,meg akarta tiltani, hogy a gyerekeim átjárjanak a nagyapjukhoz és olyan dolgokat csináltak, hogy a hajam égnek állt. A pohár akkor telt be, mikor a saját fülemmel hallottam, hogy ki akar minket rakni a saját házunkból. (Azt hitte, hogy mi lakunk apósom házába. ) Apósomat győzködte, hogy tegyen ki minket, elég nagyok vagyunk már, hogy éljük a saját életünket, és a mi lakásunk (mármint ahol mi laktunk) majd milyen jó lesz az ő 20 éves lányának, meg a pasijához. (pont át akartam menni apósomhoz valamiért) Na akkor apósom válaszát meg sem várva berontottam, és közöltem vele, hogy 10 percet kap, hogy takarodjon a kölykeivel együtt a tulajdonomból, mert ezt már nem nyelem le. De vigyen ám mindenét, mert amit itt hagy, még aznap délután kihordom az udvarra, és felgyújtom. Apósommal közöltem, hogy ha akar megy, ha akar marad, neki, itt mindig van helye, de csak egyedül. A nő nem akart hinni a füleinek. 10 perc után kivonszoltam a kapu elé. és vittem utána a porontyait is. Ami nem volt becsomagolva, másnap valóban kihordtam az udvarra, tekintet nélkül arra, hogy mi az. 2 nap múlva sem jött érte, akkor valóban elégettem mindenét.

Szóval valóban elsülhet jól is, és rosszul is. Ezt egyedül te tudod megitélni.

Még az én dédimamám is azt mondta mindig, hogy abból szinte soha nem sülhet ki jó dolog, és nem is egészséges, ha generációk élnek egy fedél alatt (a 2 szintes ház, egyik család lent, másik fent 10 fokkal jobb).

Tehát én arra gondolok, mikor közös a konyha, közös a fürdő, közös minden, csak a hálószoba nem.

Igen, tényleg sokszor intelligencia kérdése... de vannak nagyon szélsőséges esetek is (az én apám pl alkoholista, vele nem lehetne együtt élni, akármennyire intelligens valaki)

Mi éltünk anyósoméknél 2 évig egy fedél alatt a férjemmel, és borzasztó 2 év volt. Mindig mi alkalmazkodtunk, ők soha. Ez egy alapvető probléma volt.

Illetve annyira más volt a mi életritmusunk, (én 20-on éves, férjem 30 éves. Anyósék 68 évesek) hogy szinte nem tudtunk megférni együtt.

Mi mindig toleráltuk azt, ha valamit ők másként csináltak, mint mi. Elfogadtuk anyósom kikötéseit (nem megyünk ki a saját szobánkból, ha ő odakint főz), viszont ő soha nem tartotta tiszteletben a mi kikötéseinket. Mindig azt mondta, hogy ez az ő házuk, és ha nem tetszik valami, akkor mehetünk el. (pedig ugyan úgy fizettünk mindent)... Szóval, mentünk is. Ráadásul jó messzire tőlük. Az én anyukámhoz és a testvéreimhez, míg fel nem épült a házunk.

Érdekes, velük tök jól kijöttünk! Mindent meg tudtunk beszélni. Nekik sem voltak hülye elvárásaik, meg nekünk se. Mindent meg tudtunk oldani anélkül, hogy valakinek kellemetlen lett volna. Senki nem volt elnyomva, és senki nem parancsolt.

A közös fedél anyósomékkal azért nem volt jó, mert akkor ott mi a férjemmel "gyerekek" voltunk. Soha nem tekintettek minket felnőttnek, s úgy is kezeltek minket, mint két gyereket. Anyósom folyton kioktatott mindenről, semmi sem volt jó, amit én csinálok. Apósom folyton leteremtette a férjemet, mint egy gyereket, ha valami nem tetszett neki.

Ez van. Sajnos tényleg nagyon ritka, hogy több generáció boldogan (és itt a boldog a kulcsszó) meglegyen együtt.

Pontosan a más életritmus miatt. A fiatalok szeretik hangosan nézni a tv-t az idősek szeretnek hamar ágyba bújni. A fiatalok nekiállnak este 11-kor főzni, az idősek meg ezen ki vannak bukva. Stb stb. stb. Sorolhatnám a végtelenségig.

Nagyon sok tolerancia kell mint a két fél részéről, hogy együtt tudjanak élni. Ebben a 2 évben én nagyon sokat sírtam, mert tökéletesen el voltam nyomva az anyósom által.

én vagyok a HETES.

Hát szüleimmel jóban voltunk mindig is,aztán idősebbek lettek az ő szüleik és úgy határoztunk eladjuk a mi lakásunkat és az övékét is és összeköltözünk egy nagyobba,így lett egy másik lakás kb 100nmes,aztán jött a férjem szép lassan hozzánk költözött,ezzel nem volt gond,de ő az anyukájával élt akivel jóban van,de kint a külvárosban így egy idő után felmerül az hogy adják el ők is a lakást mi is az akkorit és vegyünk még egy nagyobbat 7ünkre.Hogy az anyja se legyen egyedül,meg amúgy is kedveljük azt a nőt.Nem tudom,soha nem veszekszünk semmin.Minden reggel együtt reggelizünk,ezt általában a nagyszülők elkészítik mindenkinek azt amit szeret addig midnenki szedelőszködik én egyetemre többiek munkába:D Vacsizni is általában együtt szoktunk. Többnyire hétvégén mindig megnézünk valami letöltött filmet,és hozunk popkornt a palace moziból hozzá:D Nagyszülőket leköti a PS3..erre nem tudok mit mondani,de szeretnek játszani.Ők csinálják a kaját együtt szoktunk péntek du takarítani hétvégén egy estét együtt töltünk el filmezéssel,mozival,kártyázással,valami kajáldával meg ilyenek a többiben mindenki megy valahova.Nem tudom pénzen sem veszekszünk.Nálunk bejött a KÖZÖS HETES KASSZA:átlag kereslet(nyugdíjakkal együtt) 120/Fő így mindenki 80at belead és az közös,mindenki elvehet belőle vehet szinte bármit csak a csekket rakja a közös dobozba aztán anyukám összegyüjti szétválogatja a fontosakat és a nem fontosakat és kész..Mindig más vásárol be meg ilyenek..

Előbb utóbb konfliktusok tömkelege lesz, és családi veszekedések a közös lakásból... anyuék mai napig mamával laknak, aki 80 éves, és idegileg tönkretette már a szüleimet, pedig nem fekvő beteg, ellátja magát, főz, mos magára, stb... csak az öregséggel megváltozott....

Gondold meg az összeköltözést, mielőtt belevágsz!

ma 13:24 vagyok. Hidd el, hogyha nem forr az agyam éppen a méregtől, akkor még én sem tettem volna ki. De az, amit akkor hallottam, számomra bőven túlment minden határon. Itt természetesen nem fejtettem ki bővebben a dolgot, de hidd el, ha még hallottam alpári stilust....... hát, ott, és akkor az az volt. A javából. (csak egy példa, amit azóta sem tudtam neki megbocsájtani: az akkor 5 éves kicsi lányomra azt mondta, hogy az a fattyú kis qrva. Igaz, hogy akkor még nem voltam a férjem felesége, mikor ő született, de nem gondolom, hogy ettől fattyú lenne a lányom, hisz megkapta az édesapja nevét. És persze főleg nem qrva.)Ilyet sem előtte, sem utána nem tűrtem el, és nem is fogok eltűrni senkitől. Sem azt, hogy a családomat, sem azt, hogy engem a sárba tiporjon. Főleg ilyen jöttment, befogadott ...... had ne irjam le micsoda.

Az, hogy ki akart tetetni a saját házamból...... nos, azon még el is szórakoztam volna. Hagytam volna neki, had próbálkozzon, miközben én jókat kacarászom rajta. Hiszen nem tudta volna megvalósitani az ötleteit, lévén, hogy ott sem neki, sem apósomnak nem volt, és nem is lett volna egy %-nyi tulajdon joga, sem haszonélvezeti joga sohasem. ezen az ötleten még ma is jókat derülök. Kivácsi lettem volna, hogyan gondolta a megvalósitást.

Nálunk ez nem jött be. Amikor a nagyihoz költöztünk, kb. 1-2 évig tök jó volt a viszony köztünk, és anyáéknak is vele, de utána megromlott.

Nagyi mindig talált valami okot arra, hogy anyáékat össze ugrassza, és nem volt olyan hét, hogy ne legyen itthon balhé.

Eközben nagyi is idősödött és csöppet elment az esze, mindig olyanokkal vádolta anyát ami nem is történt meg. Ezek után én is összevesztem vele, hogy milyen jogon mond olyat anyáról ami nem is igaz, de persze ő csak mondta a sajátját.

Ennek hatására apa is elég sűrűn ivott.

Szomorú, de megkönnyebbültem amikor elhunyt. :( Utána visszaállt a normális családi légkör, nem volt több veszekedés, apa sem ivott utána. Aminek már lassan 10 éve lesz.