Mit tennétek a helyemben?

Most eltartod, vagy nem ad...? Van néhány fokozat a kettő között...

Anyukád miatt részvétem!

édesapádnak segítségre van szügsége,elvesztette élete párját

,ne kritizald hanem segits rajta mielött kinyirja magat...persze hogy nem kell eltartanod,probalj meg neki szerezni egy közösségi terápiát ahol hasonló problemaju emberek vannak,menjetek el együtt,mert lehet téged nem viselt meg annyira anyud halála,de öt igen,és segitség nélkül öt is elveszíted,,,részvétem

Én megpróbálnék leülni vele beszélgetni. 3 hónap még nem nagy idő, ha a társad elvesztéséről van szó, és a jelek szerint apukádat ez nagyon megviseli. Viszont tény, hogy az élet nem áll meg és sajnos nem lehet megfeledkezni arról, hogy nem vagyunk egyedül a világban.

Valahogy próbálj meg vele egyességre jutni, de nyugodt hangon és nem kiabálva, veszkedve. Kezd úgy, hogy megkérdezed, hogy van, mit érez és ebből vezesd el a beszélgetést abba az irányba, hogy értesd meg vele, egyedül nem bírod a háztartás terheit és szükséged van a segítségére. Valahogy próbálj vele megegyezni abban, hogy mikor megkapja a nyugdíját odaadja neked a számlák ráeső részét... vagy, amiben megállapodtok.

Tudom, hogy sablon szöveg, de ne felejtsd el, hogy ő nevelt fel és segített odáig, ahol most vagy. Nem szeretem én sem azt hallgatni, hogy a szülőknek hálásnak kell lennünk, de valahol van benne annyi igazság, hogy annyival tartozunk nekik, hogy ha nehéz időszakuk van, akkor átsegítjük őket ezen legalább azzal, hogy megértőbbek vagyunk.