Most mit kéne csinálnom? Teljesen össze vagyok zavarodva.

Én szólnék a helyedben. Azt azonban ne felejtsd el, hogy megdönthetetlen bizonyítéknak lenni kell a kezedben. Ha valamit benézel, akkor nagyon rosszul sül el a dolog.

Bár abban is van valami, hogy ha nem veszekszenek meg minden normális, akkor bölcsen hallgatni kellene. Az ő dolguk alapon.

Először az apáddal beszélj. Tényleg bizonyosodj meg róla, hogy igazad van-e. Ha apád kertel és mellébeszél, menj el a gyanúsított nőhöz és vele is beszélj, mondd meg, hogy ha apád vele csalja meg anyukádat, tönkreteszi a családodat. De ezt apádnak is megmondhatod.

Mivel egyszer már gyanakodott anyukád, valószínű, hogy azóta is állandóan ezt teszi. Nagyon nehéz újra megbízni egy emberben...

Szóval előbb apáddal beszélj, ha kell fenyegesd meg, de egy családban ne legyen hazudozás. Vagy legyen hűséges, vagy növesszen gerincet és menjen el a nőjével.

Légy erős, és amiben csak tudsz, segíts édesanyádnak.

Ne szóljál bele egyáltalán!

Ez az ő dolguk, nem a tiéd.

Úgysem tudnál segíteni, kicsi vagy még, nem is tudod, hogy mi van közöttük, neked nyilván nem mondanak el mindent.

Sajnálom, de nem tudod ezt megoldani, segíteni sem tudsz, csak még jobban bekavarnál, ha szólnál.

9.49 vagyok.

Nem az ő dolga megoldani a szülők gondjait!!!!

A kérdező még gyerek!

Nem kell a nyakába vennie olyan gondokat, amik nem az ő felelősségei.

Ez az édesapja dolga, meg az édesanyjáé.

Oldják meg ők.

Az a szomorú, hogy egy 13 éves gyerekben több a felelősségérzet, mint a szüleiben.

De nem tud mit csinálni, mert ez NEM AZ Ő DOLGA!

Nem fog hazugságban élni felnőttként, mert már most látja, hogy hova vezet a hazudozás.

Nem kell megterhelni egy gyereket azzal, hogy apu-anyu pocsék kapcsolatát rendezze. Az ő dolguk, ők a felnőttek, oldják meg. Nem az ő dolga apu nőjével beszélni, vagy anyunak tanácsokat adni ebben a helyzetben.

Ez túl nagy felelősség az ő számára, nem az életkorának megfelelő.

Az ő dolga, mert ő is a családja része. És már tud a dologról, ez ellen nem lehet mit tenni. A helyében képes lennél elviselni, hogy nem szól az anyjának?

,,Vétkesek közt cinkos aki néma"

ezt nem úgy értem, hogy az apja bűnét így magára veszi, de mivel már rájött mindenre, nem teheti meg hogy tétlenül nézze az egészet.

Abból például nem származhat baja, ha az apjával beszél, talán akkor a kedves papa magába száll egy kicsit.

Persze, az ő családja, ebben igazad van, de gondolod, hogy ha az apa nem csinál belőle ügyet, hogy megcsalja az anyját, akkor majd a 13 éves fia jobb belátásra bírja?

Vagy egy 13 éves gyerek tud segíteni a megcsalt anyjának, abban, hogy hogy viselje ezt el?

Olyan gyerek még a kérdező, hogy életkorából adódóan tanácsot sem tud adni.

És én akkor is azt mondom, hogy egy gyerek az gyerek, nem az ő dolga jobbá tenni a szülei kapcsolatát.

A szülőknek kellene akarni ezt, az édesanyjának, és az édesapjának, mindkettőnek, mert valószínűleg egyik sem vétlen abban, hogy ez a helyzet kialakult.

De a kérdező nem tudhatja, hogy miért alakult ki a helyzet, hiszem nem lát bele teljesen a szülők kapcsolatába. Ez csak a szülők tudják, miért van ez, és megoldani is csak ők tudnák, ha akarnák.

Elfogadom az álláspontodat, ha nem is értek vele egyet.

De javaslom, bízzuk a kérdezőre a döntést.