Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Családok. Valóság és a félrebe...

Családok. Valóság és a félrebeszélés közti különbség?

Figyelt kérdés

Nem tudom, hogy a valóságban az emberek nagy többsége mit tapasztal, de az utóbbi 2-3 évben egyre gyakoribb a környezetünkben a válás, ideges emberek, külföldre költözők számának növekedése. Főként az anyagagiak hiánya okozza mindezt. Nálunk is előjött a helyzet. Úgy érzem munkával való pénzkeresettel megoldani hosszabb távra a biztonságot már nem lehetséges. Akkor tudnék a falra mászni, amikor stabil helyzetben lévők osztják "Budha fényét", mintha a probléma nem is létezne csak "te vagy negatív" Pl: Aki akar az talál munkát, ott sincs kolbászból a kerítés, gondolkozz pozitívan stb. Mintha sokan nem akarnák vagy nem látják (nincsenek abban az élethelyzetben) a valóságot. És valahogy úgy gondolom a felfogással, életszemlélettel is van némi gond úgy közösségileg. Mintha közömbösek lennénk egymás iránt és csak a saját jóval foglalkoznánk, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy a másik "nyomora" idővel ránk is hatni fog. Egyszerűen meg kell nézni a kiadás bevétel "egyensúlyát". 1 gyereket vállaltunk 30-as éveink elején. Szép szakmáink vannak, csak itthon nem kellünk úgy látom. Sokat vártunk a babára. Szeretjük, imádjuk, a mi kis csillagunkat, a nagy örömforrás. De! Érezzük a kényszert a meg nem becsülést a nyomást, amit a hétköznapi valóság hatása vált ki nap, mint nap. Családeltartóként egyszerűen 3 szakmával, normális felfogással, hozzáállással idehaza nem tudok annyit keresni, hogy eltartsam a családomat biztonsággal. Az embereknek, felhasználóknak a pénze egyre kevesebb, nem is tudják megfizetni a jó szakmunkát. Egyszerűen, mintha nem lenne rá igény, hogy korrektek legyünk egymáshoz. Ha ketten keresnénk fejenként egy 100-ast,(Dél M.O, Somogy) akkor is csak 0 körül mozognánk. De félre nem tudnánk tenni soha. És a gyerek csak nagyobb lesz. Pedig nem szórjuk a pénzt, nem iszunk stb. Nagy a szórás az országban, de ahogy telik az idő, látjuk középosztály béli ismerőseink nadrágszíj meghúzását, csődbemenetelét, válásokat nagy cégek felszámolását a forgalom visszaesés miatt stb. Most úgy őszintén? Meddig várjanak a munkából "élők", hogy jobb lesz? Csak minket rakott le rossz helyre a gólya vagy máshol is megfigyelhető az anyagiak hiánya miatti flusztráció, idegeskedés? Tehát a létbiztonság hiánya a fő probléma. Pedig régen egy pozitív gondolkodású, bizakodó ember voltam. Idehaza van egyáltalán valós megoldás a boldogság/boldogulásra?

Érdekelne a meglátásotok. Érzésem szerint, sajnos nem egyedi a dolog. Ti hogyan élitek meg?


2011. júl. 6. 09:28
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:

Minden szavaddal egyetértek. Nekem most készül gallyramenni közvetve ezek miatt is a mindhalálignak ígérkező, 13 éve tartó párkapcsolatom.

39F

2011. júl. 6. 09:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:

Aki akar, az ki tud törni. Ez tényleg így van. Persze nem megy idő, energia (néha pénz) ráfordítása nélkül, de ezek megtérülnek.


Pl. nem elégít ki a munkám - keresek másikat - ja, hogy amire igény van, ahhoz én nem értek? - kitanulom azt a szakmát is (persze, idő, pénz, energia, de semmi nem hullik az ölünkbe..)!


-itt nem tudok boldogulni - külföldön tudnék - kimegyek, miért ne? (nyilván ebben is van áldozat, itthagyni mindent de egy jobb élet reményében bele kell vágni


Mindig kérdezd meg magadtól: mi a problémám? mi okozza ezt? mit tudok ellene tenni? miért nem tettem eddig? stb. Egy ilyen öninterjú sokat segít.

2011. júl. 6. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
Kedves 09:54-es! És ebből hol derül ki, hogy te hogyan éled meg a problémát?
2011. júl. 6. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:

Van 1 mérnöki diplomám, 1 technikusi diplomám és ezeken túl 2 olyan szakmám, amire állítólag nagy igény van.

2 éve megszünt a munkahelyem, bármit elvállalnék, de csak keresek, keresek és keresek....

Azzal utasítanak vissza, ha egyáltalán megindokolják, hogy túlképzett vagyok. Most már elhazudom az egyetemi diplomámat az állásinterjún és nem írom bele az önéletrajzomba, pedig annyit tanúltam érte.

Nagyon nehéz lelkileg talpraállni minden visszautasítás után. Nem tudom, hogy meddig bírom még

2011. júl. 6. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:
Ha már így összejöttünk. a 9.54-esnek igaza van lényegében és ez az öninterjú nálam nem is maradt el. De arra a következtetésre jutottam, hogy az alapprobléma már nem nálam lehet. Úgy gondolom, hogy tanulmányaimmal, munkáimmal letettem valamit 17 év alatt az asztalra. (több szakma, technikum, munkaévek stb) A roppant idegesítő az a dologban, hogy nem lehet életcél a vegetáció, mondván fogadjátok el, hogy most megszorítunk, de majd jobb lesz 10 év múlva. Ezt 90-ben hallottam tudatosan érettebb fejjel először. Most itt a kis család és hülyének néznek még mindíg. Ki várhatja el józanul, hogy az emberek beledögöljenek a megélhetés ördögi körforgásába, várva a csodát? És tartsanak ki a családok, kapcsolatok, de meddig? Ebben nem nyerhetsz. Az anyagiak éppoly fontosak az életben, mint aszellemiek. Része az egésznek. De ha már az alap nem erős, hogyan építs rá jövőt, Nemzetet? Gyerekek én ezt nem értem! Értem én, de nem akarom.
2011. júl. 6. 10:45
 6/12 anonim ***** válasza:

Amikor még jó munkahelyem volt és jó fizetésem, akkor úgy gondolkoztam, mint a 2. hozzászóló, de azóta átestem a másik oldalra, önhibámon kívül.


Elegem van már a lelkiismeretfurdalásból, az önmarcangolásból, az nem vezet semmire, ill. semmi jóra.

De önsajnálatba sem akarok esni, és nagyon nehéz a kettő között megtartani az egyensújt.


Nem akarnék milliomos lenni vagy ilyesmi, csak nyugodtan élni, érzelmi és anyagi biztonságban, megbecsülésben, ami szerintem a létminimum.

2011. júl. 6. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
Sokkal több embernek kellene felébredni, és észrevenni, hogy emberek vagyunk, emberi érzelmekkel, értékekkel, igényekkel. Ez a világ alvajáró robotokká alakított minket. A média irányít mindent, még a gondolatainkat is. Egyszerűbb rábólintani arra amit a Tv mond mint a saját céljainkat, szükségleteinket megfogalmazni.
2011. júl. 6. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:

Én is 1-2 éve optimistán álltam még a dolgokhoz. Majd lesz egy tök jó diplomám, páromnak is, tuti h majd el tudunk helyezekedni...jah persze...kicsit naiv voltam. Már 1 éve keresgélek szakmai gyakorlatos helyet, h ne munkatapaszatalat nélkül vágjak neki az életnek, de semmi. Pedig az ország 2. legjobb közgáz egyetemén tanulok,3 nyelven beszélek, jövőre diplomázok. Akiktől megkérdeztem eddig h itthon v külföld, mindenki azt mondta h menjek ki amíg fiatal vagyok. Egyedül szüleim nem támogatják az ötletet, próbálnak bűntudtatot ébreszteni bennem, h itthagyom őket, mi is elmegyünk és nem jövünk haza,meg mi lesz így az országgal, elmennek a fiatalok, meg h nem a pénz a legfontosabb...


A párommal pont tegnap beszélgettünk, arról h mi legyen ha jövőre lediplomázunk.

Mi arra jutottunk, h azok akik kimentek külföldre dolgozni a környezetünkben, mind csak jókat mondtak, jól keresnek, haza sem akarnak jönni. Akkor mi miért ne próbálhatnánk meg? Maradjunk itthon és majd 30-35 évesen legyen lakásunk, családunk? Más meg kimegy és szétkeresi magát? Erre példa a barátnőm párja aki épületgépészként 1800eurot keres havonta Franciaországban 24 évesen. Mást érdekel az h mi lesz az országgal? Hát nem érdekli...mindenki saját magának,a családjának akar jót és a mai világ így müködik.

És aki azzal jön h itthon szereztem meg a diplomámat az adófizetők pénzéből,annak üzenem h ki fogom fizetni ha köteleznek majd rá :) Ezért nem fogok itthon maradni.

2011. júl. 11. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

Hasonlóan látom a dolgot, és én általában az itthon rendkívül magas adócsalásra vezetem vissza ezt, szinte ez a vesszőparipám. Magasak az adók, ezért nagy az adócsalás, és viszont. Emiatt legális jövedelemből sokkal kevésbé lehet megélni. Az adócsalók pedig mindig meg tudják magyarázni, hogy miért csalnak, sőt nem is tekintik azt csalásnak, és ez rombolja az általános morált.

De egy másik hatása is van ennek: az adócsalók jövedelme sokkal magasabb, mint amennyit legálisan keresnének, tehát a népesség összes jövedelme is magasabb, ami növeli a keresletet, ezért emeli mindennek az árát, az ingatlanoknak, autóknak és minden egyébnek. Így kétszeresen is rosszul járnak a becsületesek.

Ha valaki nem fizet adót, annak akár többszöröse is lehet a jövedelme. Vegyük akár egy kereskedőt: ha nem fizeti be az ÁFÁt, akkor olcsóbban tudja adni a termékeit, így jóval nagyobb lehet a forgalma és az árrése is. Mellette tönkreteszi a legálisan dolgozó kereskedőt.

Így bármi is a munkája valakinek, többszörösen hátrányos helyzetben van a legálisan dolgozó a csalóknál.

Ide tartozik az orvosoknak adott hálapénz is. Azt mondják, hogy nálunk nagyon alacsonyak az egészségügyre fordított kiadások, pedig ha az összes valós ráfordítást, a hálapénzt is hozzáadnánk már sokkal nagyobb lenne. Csakhogy a hálapénzzel a jövedelmek eloszlása sem normális az egészségügyben sem.

Nagyjából az emberek egyharmadát-felét el lehetne ítélni adócsalás miatt.

Pedig még a megoldás is egyszerű lenne: ha az emberek nem hajlandók adót fizetni, akkor minimálisra kell csökkenteni azokat. Ekkor minden becsületesnek magasabb lenne a nettó jövedelme, a csalóké viszont nem változna, így normalizálódni tudna a helyzet. Cserébe persze minden állami szolgáltatásért fizetni kellene, de a magasabb jövedelméből mindenki ki tudná azt fizetni.

Ez elég radikális megoldás lenne, de csak ez működne nálunk hatékonyan, nem az a ostoba szociális-szolidáris rendszer, ami eddig volt és van.


(Most nehogy valaki elkezdjen nekem személyeskedni, hogy bizonyára én sem kérek számlát a vízvezetékszerelőtől. Amit írtam, az objektív tényeken alapul.)

2011. júl. 11. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

11:04 vagyok, ilyesmiről beszélek például:

[link]


Vagy volt néhány éve a Mistral számítógépbolt-hálózatnak is valamilyen ügye. Nem tudom mi lett a vége, de nagyon gyorsan bezárták az üzleteket.

És ez csak egy gombostűfejnyi a jéghegy csúcsáról, az ilyesmik nagyon ritkán derülnek ki. Kishal-nagyhal mindegy, mindenki ezt játsza, aki elég gátlástalan.

2011. júl. 11. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!