Van valami meg nem oldott problémád, amely most is nyomaszt, és nem tudod kinek elmondani?

10:31

Szia!

Azt írtad, hogy Te, mint lány egy nővel tudnál kapcsolatot létesíteni. Úgy érzed, hogy ezért a szeretteid eltávolodnának, elidegednének, mert nem a szerintük helyes norma szerint éled az életedet.

Először is, tisztáznod kell magadban, hogy KI vagy TE. Elsősorban minek tekinted MAGADAT? Szüleid lányának, a legjobb barátnőnek, háziasszonynak, karrierista nőnek, szeretőnek? Ha első helyre kellene emelned ezen meghatározások közül egyet, melyik illene rád leginkább? Mert a munkádat, a háziasszonyságodat egyáltalán nem érintené a kapcsolatod. Nem néz(het)nek ki a munkahelyedről csak azért, mert másfajta életet élsz, mint egyesek. A szeretőként való életedet pedig pont, hogy előrelendítené, ha felismernéd magadban ezt a pozíciót, és eszerint éreznéd magad jól a bőrödben. Ha a legjobb barátnőként tekintesz magadra, vizsgáld meg az érzéseidet: tegyük fel, hogy te vagy a konzervatív lány, akinek férfi udvarlója van, és a leszbikusságot csak hírből ismered. A legjobb barátnőd eléd áll, és azt mondja: én a nőket szeretem. Mit éreznél? Frusztráltságot? Dühöt? Döbbenetet? Vagy azt gondolnád, milyen bátor ez a lány, hogy így elmondja nekem az érzéseit? Értsd meg, az, hogy úgy érzed, a bejelentés után mindenki hőbörög, egyfajta elvárás a részedről, ami által ugyanúgy megítéled az ismerőseidet, mint ahogy Te gondolod, hogy Ők fognak Téged. Ördögi kör!

Ugyanígy járj el a szüleiddel is. Nekik (akármilyenek is), TE vagy a LEGFONTOSABB! És ha így érzed jól magad, akkor ezt el fogják fogadni. Csak azért, mert nyíltan még nem találkoztak ilyen esettel, az első döbbenet (?) után megvilágosodik, hogy attól még az is EMBER, aki így érez. Hidd el, az önbizalom és a szeretet a Te esetedben most a legfontosabb! :)

10:32

Szia!

Nos, nem is tudod, milyen szerencsés helyzetben vagy. Van egy Férfi, egy Igazi, hús-vér Férfi, aki számodra imponáló, megigéző. Van egy érzés köztetek, amely mindent elsöprő, buja, érzéki. Te igazi Nő lehetsz mellette, míg Ő kiélheti a Férfias voltát, ha vele vagy. Így működik az a kapcsolat, amelyben Te most benne élsz, igaz? Vagy mégsem? Mert nem értem ezt a "kell" formátumot. Mi kell, miért kell? Te ezt szeretnéd? Vágysz rá, hogy kimondd? Égsz a vágytól, hogy tudas vele? És miért?

Ő már mondott Neked hasonlókat, mint amilyenre Te is készülsz? Mondta, hogy érez irántad? Mondta, hogy Szeret? Vagy miért szeretdél Neki vallani? Mert ha azért, hogy veled maradjon, gondold át, miért szeretnéd, hogy együtt maradjatok. Miért van arra szükség, hogy Te szavakkal is bizonyítsd, amit éreztek, miért hitelesebb, ha kimondod, mint ha az érzéseiddel tudatod vele? Vagy hízelegni akarsz neki? Miért? Van-e olyan stabil az érzelmed iránta, hogy ezt meglépd? Ne úgy jöjjön le, mintha a cirógató szavaiddal szeretnéd magadhoz tapasztani. Ebben csak megerősítenéd, hogy mindenben ő az úr, így a továbbiakban is.

Ha azonban így szeretnéd megszerezni őt, csak gratulálni tudok! Neked van annyi bátorságod, hogy összeszedetten tudj vele beszélni. Finoman megvallani, hogy tetszik Neked, hogy érzel valamit, ami, ha nem is Szerelem még, de valami belső melegség, ami eláraszt, ha meglátod. Ne add ki magadat, mert ezzel csak a saját terhedre leszel. Érezd, hogy amit mondasz, szívből jön, és Igaz. Ez az egyetlen módja annak, amire rákérdeztél. Mi nem tudjuk megmondani, mit mondj vagy tégy, mert az nem lenne tőled őszinte. De a bátorságot, a kitartásod, az őszinteséged célra fog Téged vezetni. Sok sikert!

10:35

Szia!

Hogy a legelején kezdjem, gratulálok a kapcsolatodhoz! Ez már egy stabil érzelmi támpontot jelenthet Neked ahhoz, hogy ha visszavonulót fújnál, legyen kibe kapaszkodnod.

Kérlek, vonatkoztass el egy kicsit a jelentől. Attól, ahol vagy, ami vagy. Amit most csinálsz, amit most érzel. Próbálj ellazulni.

Most képzeld el az életedet úgy, hogy nem ismerkedsz meg a jelenlegi pároddal. Hogy nincsen most senkid. Hogy a barátaid eltávolodtak tőled, és a rokonsággal sem tartod a kapcsolatot. Képzeld el, hogy a munkahelyeden nem ismernek el, vagy még kevésbé, mint most. Most koncentrálj arra, hogy valahogyan mégis meghívást kapsz egy partira, ahová úgy-ahogy az elvártnak megfelelően felöltözöl. Képzeld el, hogy a pult mellett magányosan iszogatod az italodat, és mire észbe kapsz, egyszerre mind körülötted vannak. A pasi, akire mindig is vártál, és akivel már 3 éve lett volna alkalmad összejönni, de nem mentél bele, most azt kérdezi, emlékszel - e Rá. A régi barátaid, akik elhidegültek, egyszerre melletted teremnek, és elkezdenek üresen locsogni. Megjelennek a rokonaid, és a súlyodról faggatnak, hogy miért nem fogytál, amikor még réges - régen, amikor még tartottátok a kapcsolatot, megígérted nekik...

Ugye, milyen rémes? És vajon miért?

Mert az a nő, aki abban az illúzióban szerepel, elhagyatott, megtört, bezárkózott. Nincsenek kapcsolatai, lehetősége ahhoz, hogy kibontakozhasson, hogy legyen valaki.

Most nézz önmagadba, és szemléld új szemüveggel a körülötted zajló világot. Van egy remek kapcsolatod, egy Férfi, akit imádsz. Aki viszontszeret. Azért, és úgy, amilyen vagy. Vannak barátaid, nem is egy ember, egy egész társaság. Mert elfogadnak, és szeretnek. Olyannak, amilyen vagy.

Valamiért mégis kisebbnek, kevesebbnek találod magad, mint ők.

Azt írod, ők tökéletesek. Pedig nem.

Nekik is volt már hasmenésük, ők is pisiltak be kiskorukban, ők is hazudtak már, ha nem is sűrűn. A nőismerőseidnek is megjön, és ők sem patikarendben kelnek ki az ágyból. Ha hagymát esznek, az ő lehelletük sem rózsaillatú, és valószínűleg akad köztük olyan, aki még a sütőt sem tudja begyújtani. Vagy csak segítséggel.

Gondolj erre, miközben velük beszélsz. Gondolj arra, hogy ők is voltak gyerekek, kamaszok, ők is követtek el hibákat. Lehet, hogy ezeket igyekeznek nem a felszínre hozni, és ezért adják a tökéletes embert. Mindenkinek vannak hétköznapi problémái, amikkel meg kell küzdeniük, és akkor ugyanúgy lerongyolódnak, mint például Te. Lehet, hogy valamiben jobbak nálad, de biztos vagyok benne, hogy legalább tíz dolgot jobban csinálsz mint ők. Sőt.

Próbálkozz egy igen egyszerű módszerrel: döntsd el, hogy a legközelebbi alkalom során kiderítesz valamit arról a személyről, akit a "legtökéletesebbnek" tartasz. De nem a háta mögött, hanem egy beszélgetés alkalmával. Próbálj olyan témát felhozni, ami segítségével megbizonyosodhatsz magad is, ő sem szentéletű. Például tedd fel neki a kérdést: "Figyelj, te mindig is ilyen halkszavú voltál? Például nehéz elképzelnem rólad, hogy valah lázadoztál." És így nem csak többet tudhatsz meg róla, hanem őróla érdeklődsz, ami biztos jól esik neki, ráadásul úgy, hogy talán mások is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, így még jobb!

Próbálj ellazulni, társalogni, és élvezni az életet. Puszillak. :)