Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Van valami meg nem oldott...

Van valami meg nem oldott problémád, amely most is nyomaszt, és nem tudod kinek elmondani?

Figyelt kérdés
Szerintem egy kérdésben nem lehet igazán "kibontakozni", főleg, hogy az első 5 percben érkezik rá vagy húsz válasz, utána meg semmi. Arra gondoltam, ha esetleg van valamilyen problémád, tedd fel itt a kérdésedet, és majd megválaszoljuk, reagálunk rá. Így mindenki segíthet egy kicsit a másiknak, és te is huzamosabb ideig, valamint pontosabban tudsz írni.
2011. júl. 11. 10:26
1 2 3 4 5
 11/41 anonim ***** válasza:
Szerintem is .. nem is tudom hogyan fogalmazzak, nagyon jól leírod a dolgokat, tetszik ahogy gondolkodsz....
2011. júl. 11. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/41 A kérdező kommentje:

10:52

Szia!

Örülök, hogy elő mersz állni a problémáddal, és úgy vállalod fel, hogy még meg is osztod másokkal. Ez az első lépcső afelé, hogy előre tudd lendíteni a problémát, és a megoldással válaszolj rá.

Tudnod kell, hogy a veszekedés, a hajcihő nem megoldás. Persze, milyen könnyű úgy levezetni a feszültséget, hogy egymás torkának ugratok. De nem célravezető. Egyre több és több lesz bennetek a feszültség, végül tobzódni fogtok a dühben, és gyűlölni fogjátok egymást. Ez a legeslegrosszabb, amit tehettek, és ezzel árthattok a leginkább.

Egyetlen fegyvered a Szeretet lehet. Ne a férjed ellen fordítsd, inkább dolgozz vele együtt. Lehet, hogy most nem érted, mire gondolok, így elmagyarázom.

Mikor a férjeddel úgy döntöttetek, hogy összeházasodtok, vélhetően szerelmesek voltatok egymásba. Milyen jó érzés az, igaz? Az a belső melegség, megnyugvás, a bizalom a másik irányába. A Szeretet.

És micsoda élmény, mikor kiderül, hogy a közös gyermek is útban van! Az a lázas készülődés, a várakozás izgalma, a közös jövő szorosabbá tétele. A Szeretet.

A Szeretet mindig is ott munkálkodott a kapcsolatotokban. Szeretet nélkül nem jöttetek volna össze, nem lennétek gyermekeitek, és ugyan a jövőtök is kilátástalannak tűnik, de ez csak egy elvárás a jövő felé, nem pedig annak megoldása.

Ez az ügy most szorosan kettőtöket érint. Tudnod kell, hogy nincs az a probléma, amelyre ne lenne megoldás, és azt is tudnod kell, hogy mindennek van JÓ oldala is. Most itt az ideje egy őszinte és meghitt beszélgetésnek.

Legyen egy nap csak a kettőtöké. Válasszatok ki egy helyet a lakásban, ahová este elszállásoltok, és csak ott tartózkodjatok. Mondd meg a férjednek, hogy beszélnetek kell, hogy ez neked fontos, és neki is az lesz. Előtte tisztázzátok, hogy mindenképpen meghallgatjátok a másikat, és nem fogtok ordibálni egymással. A problémákat felszínre hozzátok, de megbeszélitek őket, nem csak felületesen érintitek. Fontos ez, hogy nyugodt körülmények között legyetek, de ne a romantikus élét vegyétek a dolognak, hanem azt, hogy Ti FÉRJ és FELESÉG vagytok, akik örök hűséget fogadtatok, van két csodaszép gyermeketek, és a kilátástalannak tűnő problémák ellenére is megmutatjátok egymásnak, hogy hibák vannak, de meg lehet őket beszélni.

Ez most a legfőbb feladatod. Nem szabad erőszakoskodni, de egy beszélgetésre mindenképpen keríts sort. Közben ne érezz mást, csak szeretetet. És ne vagdalkozzatok, ne hibáztassatok, csak osszátok meg egymással a problémákat. Hidd el, eső után jön a szivárvány, csak figyelmesnek kell lennetek.

2011. júl. 11. 11:35
 13/41 A kérdező kommentje:

11:01

Szia!

A Te esetedben ugyanazt tudom tanácsolni, amit az előbb lerészleteztem.

Azt olvasom ki a soraidból, hogy félsz. Félsz a jövőtől, félsz, hogy más lesz, félsz kilépni a megszokott rutinból, és félsz, hogy az ezt követő időszak nemcsak más lesz, de rosszabb is.

Hagyd el a félelmeidet. Amilyen nehéznek hangzik, olyan egyszerű. Ne élj félelemben, akármi érjen is a jövőben. Ha valóban bekövetkezik, amit magadnak jósolsz, okozol magadnak elég problémát, ezt az egyet legalább hajítsd el jó messzire.

Én nem gondolom, hogy a Te egyetlen megoldásod a válás lenne. Próbálj nyitott lenni az új dolgokra, beszéltesd a férjedet, Te is mondasd el vele, mi a problémája, de mindezt nyugodt körülmények között. Ha úgy érzed, vagdalkozik, rákényszerít, hogy bocsánatot kérj, haragszik és dühöng, egyszerűen öleld át. Nem kell szó ahhoz, hogy az érzés megmaradjon.

:)

2011. júl. 11. 11:44
 14/41 anonim ***** válasza:

És, mit ajánlasz ilyen esetben?

Nemsokára férjhez megyek egy olyan emberhez, akit nem úgy szeretek, mint Nő a férfit, nem vonz, és nincs köztünk szex. De, nem tudok kilépni ebből a kapcs, m nagyon jó ember, megbecsül, figyel rám, nem iszik (fontos, m Apum sokat ivott, és e miatt folyton vita volt itthon, verte Anyut...), biztonságban érzem magam Vele.

Félek, ha szakitanék, akkor nem taálnék még egy ilyen jó embert. Vagy, találnék olyat,akibe szerelmes lennék, vonzana, de nem lenne jó hozzám, inna, megcsalna..stb.

Hogy lehetnék mégis valahogy boldog?

2011. júl. 11. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/41 anonim ***** válasza:

Szia,nekem is van egy problémám,de úgysem tudok rajta változtatni mert nincs beleszólási jogom. A barátomból ki fogják erőszakolni hogy menjen ki a muterral Németo.-ba dolgozni,én meg így jártam,mit számít hogy már lassan egy éve együtt vagyok a barátommal. Annyira aljasak az emberek,csak pénz meg önzés :( (=kint magas fizetés,meg az anyuka most akarja bepótolni hogy a barátomat az egész kamaszkora alatt egyedül hagyta mert külföldön dolgozott)

16/L (a fiú 19)

2011. júl. 11. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/41 A kérdező kommentje:

11:50

Szia!

Először is, mielőtt elszánod magad, mindenképpen el kell, hogy olvass egy könyvet. Amikor a kérdésedet láttam, olyan volt, mintha csak a könyvből léptél volna ki, hogy feltedd nekem a kérdést. A könyv írója Jane Green, a címe pedig "Mr. Talány". Ha valakire ráillik ez a regény, az egészen biztosan Te leszel. Hogy megkönnyítsem mind a Te, mind a magam dolgát, ezt veszem alapul a válaszomhoz.

Jane Green hősnője Libby, egy karrierista, divatbolond nő, aki megismerkedik egy nagyon - nagyon helyes sráccal, aki rendkívül szegény, segélyekből él. Libby éppen a szingli életét éli, és úgy dönt, unja már a semmittevést, ezért elkezd hancúrozgatni Nick-kel, az előbb már említett férfival. Mivel egyikük sem akar tartós kapcsolatot, megfogadják, hogy közös életük egyetlen, ámbár igen jelentős pontja a szeretkezés lesz.

Libby azonban vérbeli nő, és az érzelmes, szexi Nick egyre inkább leveszi a lábáról. A férfi hasonlóan érez, így Libby - vel megszakítja a kapcsolatát, mert nem szeretne a nő életébe tiporni.

Libby maga alá kerül, és sokáig begubózva fekszik otthon. Nagy sokára azonban a barátai elrángatják egy fogadásra, ahol megismeri Edet, egy negyvenes, harcsabajszú, pocakos férfit, akinek Nick - kel ellentétben rendkívül sok pénze van, és, mint kiderül, Libby inkább az anyagi biztonságba fekteti a hangsúlyt.

Ugyan külsőre egyáltalán nem jön be neki Ed, de elfogadja a randimeghívásait. Kiismeri, és egy szerény, kicsit ügyetlen férfinak tudja be, aki ezenkívül rengeteg ajándékkal halmozza el Libby - t, akinek imponál, hogy valaki ennyire törődik vele, hogy van, aki számára fontos. Egy idő után Ed hatalmas házához is megkapja a kulcsot, vacsorát ad neki és a szüleinek, és az eljegyzés sem várat magára.

Libby azonban egyre inkább önmagába mélyed. Megérti, hogy nem a vagyon a legfontosabb, hogy neki az érzelmekre ugyanúgy, sőt, még inkább szüksége van. Figyelmeztető jelnek veszi, hogy Edet megcsókolni sem szereti, hogy a szeretkezés egy kész rémálom, hogy a korábban olyan nagyra tartott pénzkötegek és Gucci - táskák, valamint a hatalmas csokor virágok csak kompenzálásnak voltak jók, de ő másra vágyik.

Libby visszaadja a gyűrűt Ednek, és megérteti vele, hogy ő kedves férfi, és hogy nem az ő hibája, de Libby úgy érzi, nem lenne elég jó feleség a számára, és hogy Ed biztosan talál maga számára egy megfelelő hölgyet, aki majd talán még jobban szereti majd, mint Libby.


Gondolom, sejted, hogy itt újra bejön a képbe Nick, és még más fontosabb szereplők is, de ezt a könyvet el kell olvasnod, és nem mondhatom így el a végét, akármilyen érdekes is.


Tudod, egy dolog megtűrni valakit mellettünk, hozzászokni a jelenlétéhez, és más vonzódni hozzá, szeretni őt. Én azt tanácsolom, hallgass a szívedre. Képzeld el, mit éreznél, ha most lefújnád a ceremóniát. Utólag dühös lennél? Kétségbeesett? Vagy fellélegeznél? Megkönnyebbülnél?

És képzeld el azt is, hogy olyan ember mellett kell élned, aki iránt nem érzel vonzalmat, nem szereted, csak megszoktad a jelenlétét. Kellene ez neked?

Véleményem szerint csak azért ne kötelezd el magad ilyesvalaki mellett, mert úgy gondolod, másnak nem kellenél. Ez csak menekülés lenne. Nem. Nézz szembe önmagaddal, és határozottan döntsd el, mit és KIT akarsz. Csak az őszinteség fogja megoldani a problémát. Az ég áldjon!

2011. júl. 11. 12:10
 17/41 A kérdező kommentje:

11:58

Szia!

Ezt a problémát, úgy látszik, nem engeded megoldani, hiszen azt mondod, neked nincs beleszólásod. Egyébként miért ne lenne?

Az egyetlen, amit figyelmedbe ajánlanék, az, hogy itt elsősorban a párodra koncentrálj. Arra figyelj, ő menne - e, hogy érez ebben az ügyben, csak az anyukája miatt megy - e ki, vagy ő is szívesen utazik. Ne ámítsd magadat, legyél őszinte! Ne a párod anyukáját hibáztasd, hanem találj kompromisszumokat! Például, hogy milyen módon fogtok érintkezni, lesz - e Internet - hozzáférés, esetleg mobilon fogtok beszélgetni, vagy a postacímet is elkérheted. Ha már nem tudod a döntésüket megváltoztatni, hagyd. Lássa a párod, hogy érett vagy, és tudod kezelni a problémákat.

Egyébként van valami igazság abban, hogy ebbe Te nem szólhatsz bele. Mások kapva kapnának az alkalmon, hogy külföldön dolgozhassanak, Németország pedig igencsak ígéretes úticél. Tudod, azt mondják, a pénz nem fontos, de a megélhetés igen. Lehet, hogy Te igazságtalannak érzed ezt, de a párod anyukája tudja, mit szeretne, és hidd el, más is ezt csinálná. Magyarországon igen kevés a fizetés, de a kinti minimálbér is álompénznek számít itthon.

Beszélgess inkább a pároddal erről, és ne győzködd, ha ő nem akarja. Inkább bíztasd, támogasd, és legyél vele minél többet, mielőtt elmegy. Mutasd meg, hogy akkor is kibírod, ha fél lábon kell várnod őt. Ha igazán szerelmes vagy belé, ezt az áldozatot most meg kell hoznod. Puszillak.

2011. júl. 11. 12:19
 18/41 anonim ***** válasza:

,,Képzeld el, mit éreznél, ha most lefújnád a ceremóniát. Utólag dühös lennél? Kétségbeesett? Vagy fellélegeznél? Megkönnyebbülnél?,,

Szakitottam már Vele,megkönyebbültem, utána ismerkedtem pasikkal, volt akivel jól elbeszélgettünk, hónapokig, megkedveltem, vonzott is, majd egy nap kiderült, h hazudik, csalódtam több pasiban is, ekkor kezdett hiányozni az ex.

Ekkor döntöttem, h vissza megyek hozzá, m tudom, h még mindig szeret és ink élek nyugodt kapcsolatban, szerelem és vonzódás nélkül, mint hogy folyton csalódjak a férfiakban.

És azt is tudni kell, volt olyan kapcsolatom, ahol szerelmes voltam a páromba, de ilyenkor a féltékenységem tönkre teszi a kapcsolatot. Ezért is lehet jobb, ha nem vagyok szerelmes.

Nem tudom mit tegyek.:(

De, nagyon köszönöm a segitséged.

2011. júl. 11. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/41 FeketeNapocska válasza:
Nekem is megpróbálsz tanácsot adni?1éve vagyunk együtt a párommal,nemvagyunk már tizenévessek, a barátomnak volt előttem egy nagyon komoly kapcsolata,egyik napról a másikra kidobta őt a lány,ott lakik majdnem mellettük, én ettől annyira féltékeny vagyok,tönkre teszem magam és tudom hogy őt is a hisztijeimmel.Már gondoltam,hogy szakitok vele mert nekem ez nagyon fáj.Belefogok őrülni a féltékenységbe.Mit csináljak,hogy változtassak magamon?
2011. júl. 11. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/41 anonim ***** válasza:

Szia!!

Nagyon klassznak tartom a kezdeményezésedet, a tanàcsaid pedig igen elgondolkodtatòak! Hol bùjkàltàl eddig?

Elmesélem az én bajomat is hàta van pàr okos dolog amire esetleg én még nem gondoltam...

A tôrténet 2007ben kezdôdik... Addig viszonylag problémamentes életem volt, dràma nélkûl... Azév januàrjàban màr tôbb mint 2 éve voltunk egyûtt az akkori pàrommal, mindketten az egyetem elején jàrtunk. Teherbe estem és az elsô gondolatom az volt, hogy ùgyse tarthatom meg. ìgy is lett, a szûleim teljesen kiakadtak és addig ismeretlen erejû nyomàssal erôszakoskodtak, hogy még nem fejeztem be az egyetemet, egy szaros érettségivel nem lehet mit kezdeni, meg kollégiumban nevelni a gyereket, stb... én hittem nekik, bìtam bennûk, hogy igazuk van, anyàm 16 apàm 18 volt mikor a bàtyàm érkezett, nem akartàk ugyanazt az életet nekem is... Ahogy eldôntôttem, hogy én erre nem vagyok kész, a pàrom kidobott, szétkôltôztûnk és és ott maradtam majdnem teljesen egyedûl abban a vàrosban ahol az egyetem volt... Baràtaim nem nagyon voltak akkoriban, zûrôs volt kôrûlôttem minden!

Nem is tudom igazàn hogyan telt az azt kôvetô 2 év, csak arra emlékszem, hogy 2008 ôszén pszochològusnàl kôtôttem ki, aki szerint PosztAbortusz Szindròmàm volt, van..nem tudom..

Depressziò, magàny, elveszettség, folyamatos sìràs, a csalàdom teljes ignoràlàsa és jôtt a kràcsony.

Ajàndékként egy hét pàrizsi utat kaptunk a bàtyàmmal. 3 nap volt indulàsig és én nagyon nem akartam menni. Aznap reggel apàm szedett ki az àgyambòl és tett fel a buszra, nagyon szarul indult, de annàl jobb lett a vége! ôsszebaràtkoztam az idegen vezetôvel, akivel azòta is vàltunk néha levelet, làttam szép dolgokat és ùgy éreztem, hogy visszakaptam magam.. Volt egy momentum amikor hatàrozottan eldôntôttem, hogy én vissza akarok menni. Tavasszal tele voltam életkedvvel, dolgoztam sokat az egyetemen és terveztem rengeteg dolgot. Az a vàgyam, hogy visszamehessek, megvalòsult, 4hònaos ôsztôndìjat nyertem egy kisvàrosba, ahol is megismertem a vôlegényemet, akivel màr egy éve egyûtt élûnk, és itt vannak a bajok..

ùgy jôttem ki, hogy csak angolul beszéltem, a franciàt teljesen az elejérôl kellett kezdenem, talàn mostanra jutottam el odàig, hogy tarsalgàsi szinten ki tudom magam fejezni. Ebbôl adòdòan munkàm nincs, és az ihlet is elveszett az alkotàsra, folyton csak azt làtom, hogy màsok akik otthon maradtak jobban alakul a sorsuk, egyik tanàrnéni, màsik azt a pàlyàzatot nyeri meg ahova én is pàlyàztam és meg még annyira sem érzem magam hasznosnak, hogy legalàbb egy takarìtòi àllàsom legyen... Rettenetesen nehéz, eltartottnak lenni, kiszolgàltatottnak, itthon ûlni egész nap. Hiàba mondja mindenki, hogy mozduljak ki, ha egyszerûen szinte bûnnek érzem, hogy én jòl lòfràlok mìg a pàrom dolgozik... Vele is egyre inkàbb azt érzem, hogy nem tudom boldoggà tenni, fàj azt làtni, hogy csalòdott a szomorùsàgom miatt, hogy honvàgyam van és sikertelen vagyok, ezeken nem tudok tùllépni! A kommunikàciò a mai napra màr nem a nyelv miatt nehézkes, hanem valamiért nem megy neki, nem tudja elmondani amit szeretne, ôt is elég sokszor meggyepàlta az élet, talàn egy védekezési mechanizmus szàmàra, hogy zàrkòzott. Nem tudom, hogy nem vettem észre a legelején, néha ùgy érzem elôny, hogy nem nyom el, csacsoghatok ha van kedvem ô bàmulattal hallgat vagy hogy ebbôl adòdòan sosem làtom gyengének.. màskor meg az ôrûletbe kerget, hogy nem szòl kettôt se..

Nem tudom, hogy mit pròbàlhatnék meg annak érdekében, hogy boldoggà tehessem ôt is és magamat is, mert valahol az érzem, hogy azt a régi ônmagamat aki pàrizsban felébredt valahol jò messze elvesztettem... merre induljak?

2011. júl. 11. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!