Miért okozok magamnak fájdalmat? Én miért nem arra vágyom mint más normális ember?

23 éves Nő vagyok. Nem vágyom komoly kapcsolatra, félek az elköteleződéstől. Van egy "párom" 1,5 éve aki egy igazi macsó, olyan rosszfiú akitől mindenki csak óva intett. Én pedig mintha csak azért is akartam volna, a kihívást látom benne, hogy majd én "betöröm" megváltoztatom! Voltak kisebb-nagyobb eredmények, de "kutyából nem lesz szalonna". Ha minden ok köztünk boldogabb vagyok mint valaha voltam, ha mással flörtöl/semmibe vesz/megaláz jobban fáj mint eddig bármi.

Az eszemmel már rég tudom, hogy menekülnöm kellene. Még egyedül is jobb mint ebbe a "kapcsolatba" teljesen tönkre tesz. Nem tudok másra koncentálni csak rá, csak arra hogy épp mit csinál, mikor "csajozik" mellettem, mikor rontja el az egészet.

Miért csinálom ezt? Nekem miért nem kell egy normális/rendes pasi egy kiegyensúlyozott párkapcsolat mint bárki másnak? Mi a baj velem?

(Nagyon kevés férfi mozgat meg igazán, nem nagyképűségből, de válogathatok a pasik közül, kéretem magam, szeretek elérhetetlennek tűnni és mindig mellé fogok...most pedig mélyebb csapdába kerültem mint valaha...nem látom a kiutat)