Meddig lehet tűrni ezt a viselkedést?

24 éves vagyok. Évek óta együtt élünk a barátommal, de az apja is velünk él.A ház fele az apjáé a másik a barátomé.

Fizetjük a részünket. De nagyon ok a vita. Leginkább, mert neki van egy nője és tömi a fejét neki. Azt tudni kell az "apósomról", hogy megrögzött hazudozó. Komolyan kényszeresen hazudik mindenkinek. azt sem lehet elhinni amit kérdez...

A szemünkbe jópofizik a hátunk mögött elhord mindennek minket. 8igen a saját fiát is) sokszor a fülünk hallatára is (csak ő nem tudja hogy mi hallottuk) volt már hogy rákérdeztünk és tagadta. Mi nem megyünk az ő szobájába be. Ő meg bejárkál hozzánk és kutat, lop. A saját fiát is meglopja. Meg az én cuccaim is hirtelen elfogynak. Úgy járok tusolni, mintha koleszban lennék. Amit veszek magamnak tusfürdő, mosakodógél ilyesmik állandóan azt használja el, ezért hordom be a szobába őket. Meg se kérdezi, és igen nekem is pénz. Ő csak a csekkek egy részébe száll be, mellette mindent én veszek meg (mosópor, és egyéb ilyen tisztítószerek) Mikor ide jöttem még edények se voltak, mindent én vettem meg, meg a pasim anyjától vagy az enyémtől kaptam.

Kitakarítok és van hogy fel se száradt a padló már kiöntve a kávé, összetaposva. Egy igazi igénytelen. Idehozza a nőjét néha (szerencsére ő sose alszik itt)annak van 4 gyereke +az pasim apjának még egy elmennek egymás után a wcre és egyik sem húzza le maga után. Már bocs hogy így írom, de áll a vizelet és egyéb szag a fürdőbe. Én nem vagyok senkinek a csicskása, hogy ezeket megcsináljam. Direkt csinálja meg alapból is igénytelen senki.

Sajnos most választanom kell a pasim és a között hogy normálisan éljek ne idegesítsem magam. Sajnos már nem tudok ezzel nem foglalkozni.egyetemre járok, mellette gyakorlatra, dolgozik szabadidőmben és még vezessem a háztartást a semmiért. Nekem ez így nem megy, de nagyon szeretem a pasimat.

Ő nem akar elköltözni velem, mert hogy nem hagyja itt ezt a házat. Ráadásul nem túl egészséges így élni, mivel egy vékony fal van a 2 szoba közt ami egymás mellett van.

Van 2 kutyánk is, és félek kitenni a lábam lassan, mert állandóan nyitva hagyja a kaput a kutyák kint. És akkor is ha ő elmegy itthonról. nem hiányzik, hogy megharapjon valakit. rettegek ettől már. Ráadásul sok kisgyerek van az utcában akik sűrűn bicikliznek erre. Hiába szóltak már neki nem ért a szóból.nem akarom hogy megharapjanak valakit, főleg nem kisgyereket, meg nem szeretném, hogy engem vagy a pasimat hurcolják meg emiatt (mivel mi is itt élünk ugyanúgy felelősek lennénk.) de ha nem vagyok itthon és a pasim se akkor mit tehetnék. Elmegyek a suliba és ezen idegeskedek.

Az a baj, ha elköltözök vissza anyumékhoz, onnan nem megoldható a bejárás suliba és dolgozni, mert nincs busz/vonat arra abban az időben már. Albérletet nem tudnék fenntartani el akartam menni ismerősökkel már egyszer de ők már a fiújukkal/barátnőkkel élnek. Idegennel nem merem bevállalni.