Miért gonosz minden anyós?

Jajj Te szegény

:)

Nem irigyellek hallod-e

Speciel én mind kettővel meg vagyok áldva!! Após-anyós mix...

Elég rémesek!

Nem akarják elengedni a gyereküket, meg van olyan is, hogy egyáltalán nem arra nevelték, hogy a gyereküknek legyen párkapcsolata, gyereke stb. Hanem maguknak, meg a karrierre nevelték. És ezt meg is mondták.

Bocs, korábbi válaszadó, de az más, ha az anyósod elvesztette a lányát! Ilyen cuki kis anyóssal én még nem találkoztam. A férfiakat kevésbé piszkálja az anyós, ez a tapasztalat, bár az én anyám utálja a férjemet, azt mondja, hogy beleült a vagyonba és így kevesebb pénz maradt a testvéremnek (mármint a saját anyucikám pici kis fiacskájának).

Sajnos nálunk anyu olyan számomra, mint egy jobbindulatú anyós, akinek szimpatikus vagyok.

Az anyósom meg gyűlöli az állatokat, zugivó, anyagias, kicsinyes, másokat terrorizálni akaró ember, aki még enni sem tud rendesen. Büfikél minden fogás után, persze csak halkan, azt hiszi nem vesszük észre, és szürcsöli a levest, a maradékot meg felhajtja, úgy hogy a tányért megemeli és kiissza belőle. Ezen mit lehet szeretni?

A fiús anyukák valamiért mind megbolondulnak, mire a pici fiúk házasodni akar. A lányos anyukák meg az öreg patáshoz is hozzáadnák a lánygyereket, bár nem tudom, hogy miért.

A fiús anyukáknak az a kényszerképzetük, hogy csak az a jó, ahogy ők addig csinálták. Az én anyósom még most is nevelni akarja a picike 36 éves fiát. Rászól: Bolond vagy kisfiam, hogy ezt csinálod, azt csinálod.... és simogatja meg puszilgatja.

Sajnos a fiúgyereknek kellene annyira felnőttnek lenni, hogy 36 évesen elküldi a mamáját a pokolba és a tudtára adja, hogy neki saját, új családja van, és nem kér anyuci puszijából és cirógatásából. Az anyja, ha egyedülálló, akkor egyszemélyes családot alkot.

Nekem az volt a tapasztalatom, hogy minél műveletlenebb az anyós, mint az enyém, annál inkább bele akar szólni mindenbe. Értelmiségi anyósba is van persze sznob és okostojás.

Az enyém tiszteletet vár el, nem is szeretetet. Tisztelni sajnos olyat én nem tudok, aki utálja a kutyákat, a hörcsögre azt mondja, hogy undorító, nem drága neki a sajt 6 ezer forintért, amit másnap lehúz a wc-n, miután kijött alul, szóval értitek. Viszont ő nem tiszteli, hogy én többre tartok egy könyvet, mint egy tábla csokit. Imádom a kutyákat és az állatokat.

Egyébként ahhoz képest, hogy az anyósom utálja az állatokat, attól bezzeg nem undorodik, hogy a tyúk lábát belefőzze a levesbe, utána azt szopogatja.

Ilyenkor nem jut eszébe, hogy a tyúk a lábával a koszban sétált? Ja ez nem undorító, csak a kutya.

Mellesleg emberi féreghajtóról szóló tájékoztatót küldött nekem a férjemmel, mert a cuki kis anyós attól félt, hogy férges vagyok a kutyáktól, akik mellesleg fél évente valóban féreghajtózva vannak.

Még sorolhatnám milyen cuki kis aljasságokra képes egy anyós.

Azt meg hagyjuk, hogy ő is a kisfiát szereti és félti. Engem nem féltenek 36 évesen, csak egy 36 éves fiúcskát, akinek gyereke van csak azt kell félteni?

Az anyósomnak 2 fia van.Én nemrég kerültem a családba,eddig kedves volt,de az esküvő óta volt már 1-2 beszólása.A sógornőm már figyelmeztetett az elején,hogy az anyósoméktól semmi jót ne várjak.Eddig csak azt láttam,hogy apósom leosztja mindenkinek az észt(anyós és a fiai).Anyós meg gyenge akaratú,s nem mer ellent mondani.Lakásfelújítás után bejelentette,hogy jön segíteni takarítani.Nem akartam fárasztani,barátnőim is ajánlották,hogy segítenek,de egyedül is boldogultam volna.Végül határozottan közölte,hogy ő jön,barátnők nem kellenek.A párom mondta,hogy közelebb akar kerülni hozzám,azért jön.Nagyon jól össze tudtunk dolgozni,jól elbeszélgettünk,de kaptam beszólásokat.Becsüljem meg a fiát,mert neki is egy férje van,nekem is.Eszik-e főtt ételt szegény kisfia?!Mondtam,hogy minden nap főzök.Nagyon helyes,bár ő 4-5 napra megfőz(ez így volt a fiai gyerekkorában is)s azt az egyfélét eszik apósommal.Aztán közölte minden bevezetés nélkül,hogy átmehetnék az ő házi orvosukhoz,de bármi van,nekem nem írat gyógyszert,elég a férjének és a fiainak.De a döbbenet ezután következett: közölte,hogy nem örült mikor az unokája megszületett (sógoroméknak van egy tündéri kislányuk),mert nem fiú,s nem tudta,hogy mit kezdjen egy lánnyal,ő fiúkhoz van szokva.Amúgy segíteni se járt,nem is nagyon látogatják az unokájukat,ha sógorék elmennek hozzájuk,akkor se nagyon játszanak vele,s ha megkérték,hogy 1-2 órára vigyázzanak a gyerekre,akkor sosem értek rá,sürgős dolguk volt,s ajándékot se nagyon kap a gyerek tőlük.De a sógornő szüleit szidják,hogy náluk gyakrabban van a gyerek,meg oda gyakrabban mennek látogatóba.Sógornő anyukája hétvégén szokott főzni,hogy ezzel segítse a lányáékat,ha kell vigyáznak a szülei a gyerekre.Nálunk is az én szüleimre lehet számítani.

De ha anyósnak,főként apósnak kell valami,a fiúknak azonnal ugrani kell.Arról nem beszélve,hogy mindenről kikérdezik a fiúkat,még arról is,hogy hányszor van szex egy héten.

Szóval nem tudom hosszú távon mire számítsak.

Szerintem az én anyósom bekerülhetne a top 5 banya kategóriába.

Eleinte angyal volt velem. receptcsere, érdeklődés a hogylétemről, vasárnapi ebédek a kedvenceimmel.

aztán eljött az az idő, amikor rádöbbent, hogy nem csak egy futó barátnő vagyok az egyetlen fia életében. felhívott telefonon és felelősségre vont olyan dolgokért, amiket el se követtem, de még csak nem is tudtam róla. minősíthetetlenül beszélt velem. aztán mosolyszünet volt. pár héttel később meghívott magához engem is, ahol eljátszotta a nagy jelenetet, hogy mennyire szeret és megbocsát nekem. még ajándékot is kaptam. "anyai szeretettel" megölelgetett. én megkérdeztem, hogy pontosan mi is volt a baj, mert nem voltam vele tisztában. erre kiviharzott a szobából, válasz semmi. majd megkérdezte ebéd után, hogy mire van szükségünk a fiával közös háztartásunkba (mert ekkor már együtt éltünk). nem szerettem volna semmit mondani, hiszen az önállósodáson voltunk, magunk akartunk boldogulni. anyós kikényszerítette belőlem a választ. 2 dolgot mondtam neki, összesen max 1.000 ft értékben.

szépen hazamentünk és jött a telefon a fiának, hogy én mit képzelek magamról, hogy rossz anyának állítom be őt, merthogy nem gondoskodik rólunk, meg hogy milyen anyagias vagyok. közölte, hogy visszakapcsol velem szemben. nem tértem magamhoz, de akkor még nem sejtettem, hogy ez még mind semmi.

telt múlt az idő, én néha meg lettem hívva ebédre anyósékhoz. gyomorgörccsel végigültem az ebédeket, meg se mertem szólalani, hisz nem tudhattam, mibe talál majd hibát.

egyszer csak el akartunk menni a barátommal az ő rokonaihoz látogatóba. ez verte ki a biztosítékot anyósnál. ismét felhívott, fejhangon üvöltve, hogy mit keresnék én az ő rokonainál, különben is egy dög vagyok. közölte, hogy ha akarná, el tudná érni, hogy szakítson velem a fia. de ezt az élet majd úgyis elintézi. az apuka a háttérből természetesen elüvöltötte magát, hogy "kis ku...va". a barátom mellettem ült és hallgatta.

eztután már édesapám felhívta az anyóst, hogy mi a baja velem. 2 órán át üvöltött neki is a telefonba, hogy ilyen-olyan vagyok. mintha jegyzetet olvasott volna az elmúlt 1,5 évről. kiforgatta a szavaimat, a saját kéretlen mentegetőzését az én számba adta, mint rágalmat. levezette, hogy én miért is nem lehetek soha senki (nevetséges ál-indokokkal alátámasztva). végül közölte, hgoy nem szeretné, hogy bekerüljek a családjába, mert a szüleimmel együtt nem illünk bele a képbe.

azóta nem beszélünk egymással. a barátomnak mondja a nevetséges dolgait. kínozza a saját egyszem gyermekét!

később a barátom lakásába szerettünk volna tovább költözni. már bevásároltunk oda minden anyagot a felújításhoz, a tervek is megvoltak. erre közölte az anyós a fiával, hogy engem nem vihet oda. bár tulajdonilag a barátomé a lakás, ő mégis megtíltotta...

nem is mentünk oda. most az én szüleim tulajdonában lévő házban élünk. saját erőből újítottuk fel, mi csináltunk benne mindent. gyönyörű lett és nagyon élvezzük. a kapcsolatunkat nem tudta kikezdeni az anyós minősíthetetlen kapálózása és a felújítás-költözés sem. továbbra is nagyon szeretjük egymást.

nekem azonban van egy olyan félelmem, hogy nem fog a barátom előre lépni a kapcsolatunkban az anyja békétlensége miatt. hogyan alapítson velem családot, ha gyűlöl az anyja?

az a boszorkány csak okos, de nem bölcs. neki rossz, hogy ennyire gyűlöl, hiszen a fia és ezáltal a saját életét teszi sokszor elviselhetetlenné. viszont én mire számítsak? imádom a barátomat, de nem tudom, hogy lehet- e ilyen gyűlöletben élni családon belül.