Mit mondhatnék egy régi havernak?

Szóval.. Az a helyzet, hogy volt/van egy régi haverom/barátom, akivel sosem volt túl közeli a viszonyunk, de "ellógtunk" egymással délutánonként. Idő közben én elkerültem itthonról, csak nyáron vagyok itthon, ő férjhez ment, családot alapított. Közös témánk nincs, biztosan Nektek is voltak ilyen személyek az életetekben, akikre nem haragszotok, csak egyszerűen eltávolodtatok, mert ilyen az élet.

Viszont, ő nem tud ezen így továbblépni, foggal körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy úgy csináljunk, mintha minden olyan lenne, mint 16 éves korunkban, és egyszerűen nem veszi észre, hogy, ha találkozunk, kínos a csend, vagy csak ő beszél, de csak önti rám a sok baját, amivel elveszi az életkedvem, és ettől még szótlanabb leszek-ördögi kör.. Nincs kedvem vele találkozni, de akkor meg hív, levelet ír, hogy én miért hanyagolom őt, pedig ő mennyi mindent tett értem, és nem ezt érdemli.

Mit tehetnék? Nekem erre nincs szükségem, de nem akarok vele összeveszni. Nem azért akarok vele találkozni, mert ő fenyeget és erőszakoskodik, hogy legyen valaki, akire ráöntheti a világfájdalmát, hanem, ha netán össze is futunk, az legyen azért, mert kíváncsiak vagyunk a másikra, nem? De ha ezt elmondom neki, ki fog akadni, és azért áll neki veszekedni, nekem meg van nagyobb problémám is egy unatkozó, durcás családanyánál.

Szerintetek lehet ezt olyan formában közölni, hogy ő ne vegye személye elleni támadásnak, de megértse, hogy már nem vagyok az a kiscsaj a szomszédból, akinek füttyent, és ugrik?