Vannak itt ötvenes éveikben járók, és élnek még a szüleitek, milyen a kapcsolataitok?

50N vagyok. Apám már rég meghalt, de anyám még él. Kb 10 éve nem tudok felőle semmit. GYermekkoromban szinte mindennap megvert, rendszeresen megalázott, üvöltözött, áskálódott ellenem, ezért sose szerettem őt, és most se szeretem.

Egyszer egy jó hosszú levélben megírtam neki minden sérelmemet, hogy milyen pocsék anya volt. Szóban nem tudtam volna olyan összeszedetten elmondani a dolgokat, ezért választottam a levelet. Nem válaszolt. A nagyobbik fiammal azt üzente, hogy kérjek bocsánatot. Én. Na, hát azt várhatja. Annyi lelki sebet okozott nekem gyerekkoromban, hogy nem tudok neki megbocsátani felnőttként se. A mai napig pszichiátriai kezelésre járok. Ha rá gondolok, csak a rám zuhogó ütések, a kiabálás, a vádaskodás, a megalázás jut eszembe. Nincsenek vele kapcsolatban pozitív érzéseim. Remélem nemsokára elpusztul és a pokolba kerül. Oda való.