Szerintetek mi baja, ti mit tennétek?

Most találtam egy fogalmazásomat amit 8 évesen írtam a tanárnőnek az anyukámról. Abban az állt: "hogy nagyon kiabálós mindenen veszekszik és néha bánt is engem"

De anyám is elolvasta, és írtóra dühös lett, dobálta a könyveimet, ezért végül átírtam és nem ezt adtam le az iskolában, hanem egy szépített kamu változatot...

Már azóta, úgymond felnőttem... külön lakok tőle, de akárhányszor haza jön hihetetlenül búnkón beszél velem, mindenért cseszeget, egy hazug érzelem mentes szemétnek tart. Azt mondja minden jó lenne ha én nem lennék, kizárólag csak én vagyok az aki megkeseríti az életét...

Pedig nem tettem semmi rosszat. Az a problémája, hogy én nem olyan vagyok mint ő, más a gondolkodásom mint neki, ezért én vagyok a rosz.

MIkor haza jön elkezd főzni, takarítani, mert állitólag én nem csinálom meg:D

Senki nem kérte tőle, hogy tegye ezt...

Utána meg egy hétig a szememre veti, hogy ő megtette ezt vagy azt, én meg adtam cserébe semmit stb.

Nem nálunk lakik hanem a barátjánál, a barátjával úgy viselkedik mint egy kiskutya, kiszolgálja őt mindenben, ha bármi baja van, akkor pattan.

Teljesen kiszámíthatatlan a viselkedése, néha normális, néha idegbeteg- egyszer ezt mondja máskor meg azt.

Nincs a tetteiben semmi logika. A fekete bárány persze én vagyok, és minden rosz okozója is.

Beszélni nem lehet vele, mert nem ért meg semmi, vagy ha néha úgy tűnik, hogy mégis, akkor a legközelebb a fejemhez vágja...

Szerintetek mit tegyek?

Utálok már vele találkozni, mert abból csak a vita lesz, és mindenen cseszeget, őt zavarja az is ha boldog vagyok...

Már olyannal is probálkozott, hogy kirak a lakásból...

Én nem értem mi baja van.

Ti mit tennétek ebben a helyzetben?