Olyan lányokkal szeretnék beszélni, akinek a párjuknak az előző kapcs. Ból van gyereke?

Ha te úgy gondolkodsz,hogy neked 3 gyerkőc kellene(szeretnél)akkor szerintem keress egy gyermektelent!

Tudom,hogy szereted meg minden,de ha már van két gyerkőce,

nem hinném,hogy még bevállal(lehet egyet még igen,veled)

Bár már nem vagyok nagylány,de én soha nem kerestem olyanoknak a társaságát ahol már volt gyerkőc.Nekem az nem fért bele,hisz akkor nekem sem volt még gyerkőc...

A pasik is hülyék, hogy gyereket csinálnak.

Én tuti minimum 10 év együttélés után akarnék gyereket.

Én a helyedben dobnám, mert nem lesz ennek jó vége de ha szereted akkor maradj vele bár sokat fogsz még szívni. Ez csak a kezdet.

21/F

A páromnak 2 gyermeke van, nekem egy.

Nem élünk együtt, de már 5 éve együtt vagyunk. Hogy úgy mondjam, hol én vagyok nála (másik város) hol ő van nálunk. Ritkán tudunk találkozni, ami állandó vitaforrás. 4 műszakba jár. Ha délelőttös, akkor tudunk találkozni. Ha délutános, akkor azért nem, mert én de. dolgozom, ha éjszakás, akkor reggel jönne, de ugye én munka, gyerek suli, ha pedig pihenős, akkor mindig nála vannak a gyerekei. És ugye velük akar foglalkozni. A gyerekek sem akarják hogy mi elmenjünk, mert csak az apa kell. (egyébként nem vagyunk rosszban, csak anyuka uszítja a gyerekeket ellenem és az én gyerekem ellen). Akkor vagyok jó csak, ha több zsák ruhát odaadok, veszek ezt-azt stb... Egész júliusban nála voltak a gyerekek, mert anyuka enyhén szólva is k.rválkodik. (kijár külföldre pénzért... egyébként 8 általánossal rendelkezik) 2x voltam nála júliusban, egyszer egyedül (az én gyerekem épp az apjánál volt) egyszer a gyerekemmel kettesben, egyszer pedig 5 év után először 1 azaz egy napra elvitte a gyerekemet, hogy az övéi ne "unatkozzanak". Hogy őszinte legyek, semmi jövőm nincsen vele. Volt olyan, hogy a gyermekem elkérte a házifeladatot a nagyobbik gyerektől (osztálytársak) és ku.vinka felhívta a gyerekemet, hogy mit képzel magáról, hogy elkéri a házit, kérje el mástól. + emailen bombázott, hogy én el akarom venni a gyerekeit (lett volna mitől félnie, mert tényleg ku.vinka, tanulatlan, pasik jönnek-mennek, a gyerekek elhanyagolva, enni sem ad nekik, volt hogy suli után engem hívtak a gyerekek hogy anya nincsen sehol, a hűtő üres és éhesek..... na ilyenek miatt írkált és zaklatott minket, mert én szeretem a gyerekeit is és törődöm velük, de sosem venném el őket) Szóval nehéz eset az ilyen. A gyerektartáson felül az iskolakezdési tikettet is (2x23ezer ft) ők kapják, az én gyerekemnek semmiben nem segít, soha nem vesz neki semmit, mintha levegő lenne. Na ezért (is) hagyom ott....

A kolléganőm jelenlegi párjának van 3 gyereke az elöző házasságából.Náluk nem volt kérdés h. lesz e közös gyerek. Kb. 5 éve vannak együtt és a kolléganőm most fogja megszűlni élete első gyerekét(a lány 40 éves) a pasi részéről meg a 4. baba lesz.Hozzájuk is át szoktak menni a gyerekek(bár ők már nagyobbak(középiskolások illetve van aki már főiskolára jár).

A másik kolléganőm jelenlegi férjének is van egy felnőtt gyereke és mégis 50 évesen bevállalt egy másodikat h. legyen közös gyerekük.

Szerintem ez egyéntől függ és hozzáállástól.

Férjemnek van egy fia az előző házasságból.

Elvileg kéthetente egy hétvégére hozhatná el, de szerencsére inkább ő megy hozzá, mert tudja mennyire fáj ez nekem, hogy neki már van gyereke, nekünk meg még nem jött össze.

Igen, az is rettentő rossz érzés, hogy havi 25-30 ezerrel kevesebb jut nekünk, amit pedig félre tudnánk tenni.

Ráadásul a majdani gyerekeinkre fejenként kb. csak a fele összeg fog jutni, ez olyan igazságtalan.

Én is legalább 2 gyereket szeretnék, de még jobb lenne 3.

Nem túl jó az anyagi helyzetünk, ha nem lenne a gyerektartás gond nélkül élhetnénk, de így hónap végén bizony nagyon meg kell nézni, mit is együnk és még gyerek sincs...

A szerelem nem válogat, nekem eszembe sem jutott emiatt elhagyni a férjem, de nagyon nehéz elfogadni, hogy nem én leszek az első nő, akivel közös babája lesz és nem a mi gyerekeink az egyetlenek akiket sajátjaként szeret.

Engem sosem hanyagol el ha itt van a fia ( párszor volt ilyen ), sőt, mindent megtesz, hogy jó kapcsolatom legyen vele.

A baj velem van, én vagyok túl féltékeny arra a gyerekre, hogy egyáltalán létezik, elvéve ezzel időt, pénzt és szeretetet a leendő gyermekeimtől.

emiatt megkaptam már itt ezen az oldalon milyen gonosz vagyok...én nem így gondolom.

Anya szeretnék lenni és a legjobbat megadni a saját gyermekeimnek.

Értem, és megértem amiket írtál. Csak én a másik oldalról (35F).

Megmondom őszintén, egy idő után én is így voltam. Hogy amikor jött hozzánk a gyerekem, CSAK vele foglalkoztam, a páromra nem volt sok idő. DE! Ezt csak és kizárólag magának köszönhette. Mert élből elhatárolódott a fiamtól! Látszott rajta egyértelműen, hogy irtózik tőle! Érted? Egy 6 éves ártatlan gyerektől, aki minden ilyet megérez!!! Ő egyszer valahol olvasta, vagy mondta neki valaki, hogy az ilyen helyzetekben az apa új párjához nem fog ragaszkodni a gyerek, így erre hivatkozva már az első perctől kezdve nem is erőlködött, hogy közelebb kerüljön a gyerekemhez, vagy egyáltalán megpróbáljon vele beszélgetni, vagy bármilyen kapcsolatot kiépíteni. Inkább duzzogott, ajtót csapkodott, már napokkal a láthatás előtt a véremet szívta, minden sz..rból problémát csinált. Aztán persze duzzogni azt tudott, hogy én így egyre többet voltam csak a gyerekemmel. MÉG JÓ HOGY a gyerekemmel vagyok, ha csak rám számíthat, amikor nálunk van!!! Ha a párom is képes lett volna közeledni hozzá, megadta volna az esélyét, hogy fesztelen legyen a gyerek, akkor én sem minden percemet a gyerekkel töltöttem volna, hogy ezt a feszült légkör oldani próbáljam! Én pedig marha nagyot csalódtam a páromban! Ha állítólag engem szeret a párom, hogy tud ilyet megtenni velem, hogy megpróbálja kiutálni az otthonomból a saját gyerekemet, aki hozzám tartozik??? Pedig marha egyszerű lett volna a képlet: Ő megpróbál legalább közeledni a gyerekemhez, így a gyerekem nem csak egy duzzogó, csúnya tekintetű nénit látott volna mellettem, és képes lett volna ő is oldódni, természetesen viselkedni. Így magában is simán eljátszott volna órákig, vagy együtt mehettünk volna mindenhova. És láss csodát, mindenkire jutot volna időm, mindenki jól érezhette volna magát!

Persze korántsem biztos, hogy nálatok is ez a helyzet, vagy ezért ilyen a helyzet. Csak gondoltam leírom az én esetemet, hátha tudsz belőle okulni, hasznosítani, stb.

és persze Téged is megértelek, rossz érzés lehet, és nem alaptalan, hogy nem lehet hely annyi saját gyereknek az életedben, amennyit szerettél volna.