Akik kiskorukban látták utoljára az édesapjukat, és felnőttként találkoztak vele ismét, azoknak milyen volt találkozás?

Pici koromban váltak el a szüleim,mert apám félrelépett többször.Utána pár évre anyám férjhez ment,és az 'új'férjéhez költöztünk,egy másik városba,messze.Apám egy darabig látogatott,de amikor megszületett az élettársával a közös gyerekük,onnantól ne volt rám kíváncsi.Emlékszem sokszor álltam zokogva a kapujukban,de a nője elzavart,mondván hogy hagyjam békén apámat,mert hogy neki már új családja van.20 éven át nem volt rám kíváncsi,hiába kerestem letagadta magát,egyszerűen közölte,megüzente,hogy nem kíváncsi rám,hagyjam békén.35 évesen kórházba kerültem egy betegséggel,ahol fontos lett volna tudni,hogy örököltem e,ezért anyukám megkereste telefonon,hogy lehet e ilyen betegség apám családjában,mert hogy a miénkben nincs.Így kezdődött...Először csak anyuval beszélgettek telefonon,és a betegségemről volt inkább szó,majd egyszer csak nagyon kedvesen felhívott engem is.Nagyon nyögvenyelősen indult a beszélgetés,inkább csak,igen,nem,ja,ezekből a szavakból állt,mindketten nagyon zavarban voltunk.Aztán egyre többet beszélgettünk telefonon,majd fél múlva buszra ült,és eljött meglátogatni.Nagyon ideges voltam,hogy mi lesz hogy lesz,az első nagy találkozás...Akkor láttam 20 év után először..Mikor leszállt a busziról,Én vártam őt,és átöleltük egymást.Alig tudtam visszatartani a zokogást..Ennek 6 éve már,és azóta tartjuk a kapcsolatot.Azt mondta,tudja hogy nagyot hibázott,de már nem tudja visszafordítani az időt.Nem is kell.Teljes szívemből megbocsájtottam,pedig azt mondtam hogy sosem fogok,és hogy pont olyan hidegvérrel fogom őt elküldeni majd ha keresni fog,mint ahogyan ő tette velem anno..Már nem számít a múlt,nem agyalok rajta,túlléptem,és csak a jelenre,és a jövőre koncentrálok.Hibázott,és nagyon megsebezte a szívem,de akkor is az Édesapám!

11:11, ez nagy szép, megható történet.

Az én szüleim elvileg 5 éves koromig együtt éltek, nem várt gyerek voltam, anyukám 16 évesen szült apukám ekkor volt 22 körül, senki nem vette észre hogy terhes, átlagnál jóval testesebb volt. Nem tudom máig se hogy miért, de 5 éves koromban elment apukám, de nagymamám mindig olyan szépen ebszélt róla, aztán hallottam olyat is páromtól hogy beszélgetett a nagyimmal és mesélte hogy azért ment el mert anyumat mással találta, de megkérte páromat hogy ne mondja el mert akkor lehet másképp néznék az anyámra, mondjuk tök mind1 mert fiatal kora miatt nem is volt annyira anya....18 évesen ősszel kerestem rá csak úgy a nevére(többet nem is tudtam)a neten és ki is dobott egyet, jót szórakoztam hogy lehet ő az...aztán rá 2 hétre jött nagybátyám hogy megtalálta apámat a neten és tényleg az volt akit én találtam. Írtam neki egy sms-t hogy emlékszik e még a 90-es évre január 14-re és válaszolt hogy igen, és hogy ha szeretnék elbeszélgetni akkor csörgessem meg, hát 1 perc se volt hogy megcsörgettem, beszéltünk bár elég szótlan volt aztán lehetett hallani a hangján hogy elsírta magát. Aztán megbeszéltük hogy átjön és mikor jött akkor hozott egy nagy csokor virágot és csokit mamám nagyon megörült neki, nagyon szerette. Kiderült hogy ő nyáron küldetett a nővérével egy mailt hogy ha nem haragszom rá annyira és felvenném vele a kapcsolatot akkor írjak már vissza, csak én ezt a mailt nem kaptam meg...elég vicces :D ezért nem is keresett tovább, meg is lepődött hogy hirtelen írtam. Semleges volt a találka hiszen nem ismertem de jó érzés volt hogy van végre egy apám, mondta hogy sokszor járt erre de nem mert bejönni, de mondjuk azóta se tiszta nekem ez a történet...senki nem mond semmit. Az egyik azt mondja kérdezd meg ezt a másik meg hogy a másikat...de mind1, a lényeg hogy itt van és már mindenben támogat. ő az első mindig. ez 5 éve volt.