Hogya értessem meg a szuleimmel, hogy attól, hogy a tesóm el*aszta az életét, nem tuti, hogy én is elfogom? Bnbn

a novéremnek amikor ilyen idos volt mint én elnéztek szinte mident...(bulik, diszkó, reggel járt haza, pasik,délig aludt, stb..) és most 30 éves,velunk él, férj,gyerekek,munka,pénz, életcél nélkul, depressziósan....

a szuleim szerint ez mind azért van, mert hogy ennyi minden meg el volt neki nézve....

és engem meg az oruletbe kergetek lassan , nem mehetek a baratoimmel sehova, diszkóba pláne... még a kozelébe se..,. nem aludhatok a barátomnél, van barátom ( 1,5 éve) de nála se alduhatok, vele annyi h kiengedek midennap.. de az is h ha 11 kor jovok haza este,,akkor már jajj késo jottel...hol voltatok? máskor gyere ne ilyenkor gyere...

Most is lesz diszkó, ahol az osszes ismerosom ott lesz( osztálytársak, barátnok..)és csak én nem mehetek...

múltkor az osztályom szervezett egy 3 napos bulit..csak az osztálytársak...seki más... perszehogy engem nem engedtek....

Mit csináljak? próbáltam már 100szor beszéli veluk...de semmi hatás... úgyis a magukét modják folyton...

17 éves vagyok, és úgy kezelnek mint egy 5 évest...nem értik meg, hogy egy kis szórakozásra nekem is szukségem van....