Anya egyfolytában a tanulással piszkál, már nagyon idegesít! Most is kisebb pánikrohamom volt, amikor tanultam a holnapi dolgozatra. Hogyan értessem meg vele, hogy ezzel csak ront a teljesítményemen?

mivel piszkál?

amúgy megnyugtatlak,már csak fél évig kell ebben az évben tanulnod,ugyanis hogy jó középsuliba mehess,csak a 7. évvége é 8. eleje számít :D

szóval ezt a félévet még bírd ki,ha tényleg nagyon nem megy,akkor puskázz

végülis csak nem akarsz megbukni

13l

A pánikroham a legrosszabb megoldás. Inkább menj el futni, úszni, bicajozni, csapd rá anyádra az ajtót úgy, hogy csak úgy csattanjon, vagy zárd magadra a szobád ajtaját vagy a klotyóajtót és sírjál; vagy írjál naplót, bármit is tégy, csak egyet ne: ne magad felé forgasd a feszültséget, ne nyeld befelé a feszkót, hanem add kifelé, valami haszos tevékenységben (magyarul: ne máson verd le, hogy te rosszul vagy). A benyelt feszkó váltja ki a pánikrohamot (ami egyébként 15 éves korban kicsit korán van. :()

Megoldási lehetőségek pl:

1. tanulni ÉS ezzel együtt elküldeni anyukát a f.rancba; ne zaklasson és törődjön szépen a maga dolgával, majd te is törődsz a sajátoddal, azaz tanulsz (mert ez a te dolgod)

2. van valójában oka anyukádnak arra, hogy piszkáljon a tanulással? (azaz, esetleg te vagy hanyag és nem tanulsz?)

Ha van, akkor tessék tanulni!

3. Hol van apád, bátyád, nagybátyád, nagyapád stb., hogy ahhoz forduld védelemért any-ád zaklatása és csesztetése miatt?

4. Kérdezd meg anyukádtól legközelebb ezt a kérdést: "anya, mondd, te azt szeretnéd, hogy tanuljak, vagy azt, hogy ne?"

Megmagyarázom, hogy miért írtam ezt az utolsót.

Ha valakit, különösen egy serdülőt folyton zrikálnak valamivel, törvényszerű, hogy ellenérzést és ellenkezést váltanak ki belőle - tehát ha a tanulással zrikál, akkor egy idő után már a tanulás szótól is a falnak mégy. Teljesen normális reakció.

Tessék szépen szembefordulni anyukával és legközelebb elküldeni melegbb helyre, pihenni. Törődjön a maga dolgával. Ha megbuksz, az is a te dolgod, mert a te életedről van szó.

Előfordulhat, hogy anyukád súlyosabb ember ennél (én nem tudhatom innen), és nincs támaszod, nincs apukád stb., Ha a helyzet súlyosbodik, és a tanulás rovására kezd menni anyuka állandó csesztetése, akkor tessék SEGÍTSÉGET KÉRNI! Kívülről! Szaksegítséget! És időben, nem a bukások után. Van iskolapszichológus, van ifjúsági pszichológus, pszichiáter is, ez már nem az a kor, amikor egy embernek feltétlenül tönkre kell tennie magát, csak azért, mert az anyja ezt akarja. (Márpedig bármilyen szomorú is, van olyan anya, aki ezt akarja.)