Más se bírja, ha ajándékot kap/meghívják?

Nem egészséges hozzáállás. Azt jelenti, hogy te nem tudsz semminek gondtalanul örülni, és nem tudsz "csak úgy " elfogadni valamit. Nem kell fizteni semmiért, nem kell "visszaadni" valamit, csak azért, mert te kapsz ajándékba valamit, vagy valahova meghívnak.

Amikor ajándékba kapsz valamit, akkor annak felhőtlenül örülj! A tiéd - azért kaptad, mert valaki kedves akart lenni hozzád. Nem kell érte "fizetni"! Csak örülj neki, mint egy kisgyerek!

Amikor te veszel másoknak valamit ajándékba, az nem "visszaadás", hanem egy másik tett, független az előzőtől (annak kell lennie, különben az ajándékozás öröme adok-kapok pénzügyi spekulációvá válik): akkor te adsz, és azért, mert kedves a másik, mert szereted őt, mert jól esik adni.

Az egyik tett ez: kapsz valamit, megköszönöd, pont. Lezárva.

A másik ez: adsz valamit, megköszönik, lezárva, pont.

Ha ezt a két tettet EGY-ként tekinted, akkor keveredsz adok-kapok machinációkba - ez teljesen elrontja az ember örömét, mert folyton azt lesi, hogy "hol áll a mérleg".

Valamelyik szülőd nagyon rosszul nevelt. Elvette tőled a gondoltalan és felhőtlen gyermeki öröm érzését.

Én imádok adni is, és kapni is. Mikor adok, adok a legszebb viszonzás szerintem az, ha őszinte mosollyal köszöni meg a megajándékozott. És mikor én kapok, az is nagyon jó érzés akkor is, ha az, akitől kaptam az ajándékot nem találta el éppen, hogy mit szeretnék. De gondolt rám, és törődött vele, hogy mit is adjon nekem. Az öcsém pl rendszeresen nem tudja, hogy mit ajándékozzon. A barátnőjével úgy oldja meg, hogy elviszi ékszerészhez, és megmondja, hogy most pl egy fülbevalóra gondol, a lány meg kiválasztja, igy mindketten örülnek. A húgommal mindig megbeszéli, hogy mit vegyen, de igy oda a meglepi. Én ezt nem szeretem, és igy mikor engem akar megajándékozni, elviszi a gyerekeket, és alaposan feltölti a ruhatárukat. (legutóbb az én szülinapomra ők vagy 30 db ruhát kaptak) Állitása szerint igy felszabaditja számomra azt a pénzt, és arra költöm, amire akarom. :DDDD Jót nevettem rajta. De akkor is gondolt rám, és törődött vele, a gyerkőcökkel meg vásároltak egy jót. (a kicsi lányom imád ruhákat próbálni, hát most kiszórakozhatta magát rendesen.) Jól érezték magukat. És ez szebb ajándék volt, mint bármi más, amit adhatott volna.

Sajnálom, hogy ezeket az apró örömöket meg sem próbálod élvezni. Sajnos a férjem is ilyen. Soha nem tud örülni az ajándéknak, bár ő inkább adni szeret. Az utolsóját is odaadja bárkinek, csak kapni ne kapjon.