Apák! Ütöttétek már meg a lányotokat? & ha igen, mi volt az oka?

Engem ütött meg, iszonyúan fájt. Kb. 6-7 éves lehettem. Az ok az volt, hogy nevettünk a tesómmal az asztalnál.

Utána szóltunk anyának többé soha nem fordult elő. De nem felejtem el előtte hányszor agyalt meg ilyen dolgokért...:((((( legutóbb is volt egy megmozdulása, mert bordóra festettem a körmömet. Ott mutogatta nekem a kezét, kérdeztem, hogy csak nem akarsz elverni? :-S

Emellett persze szeretem apumat, tudom, hogy a betegsége miatt is ilyen (mondjuk gyerekkorban másként fogtam fel). Sajnos sok ember sok mindent nem tud értékelni. Pl a kisgyerek nevetését...:(

21-L

Azt gondolom,hogy kamasz vagy még, azért érzel így. Ezt nem bántásból mondom.

Ugyanilyen kapcsolatom volt apukámmal mint Neked, ugyanilyen nagy szám volt/van. Persze utáltam apámat emiatt, ha néha csattant egy-két pofon, úgy éreztem ellenem a világ.

Aztán felnőtt koromra ugyanilyen maradt a stílusom és észrevettem, hogy ezzel mennyi mindenkit megbántok. El lehet mondani a véleményedet,de a TISZTELET, nem csak a szüleid de mindenki iránt nagyon fontos.

Én már felnőtt fejjel láttam be a hibámat és változtatta, bár még a mai napig is sokszor kibújik belőlem az ördög és csúnyán megbántok másokat.

Én is kaptam egy pofont, így nézett ki a beszélgetés:

én: blablablablablablabla...

apu: haggyál már békén...

én: blablablablablabla...

apu: mondom, fejezd már be...

én: miért? megpofozol?

apu: ...

én: na, na na?? mi lesz? hm hm??

apu: ...

én: na, mivan, nem pofozol meg, na na na??

-csatt-

Nah, kb ennyi :-D

Tudod én is azt tudom neked mondani hogy nagyon fiatal vagy még,és fogalmad sincs az életről.

A szüleidnek valahol igazuk van.Azért mert 18 éves vagy,meg jó gyerek nem kéne haraggal visszafeleselni.Mégpedig azért nem mert ilyenkor az ember nem mérlegel hogy mit és hogyan mondja amit mond.

OLaj a tűzre amikor a szülő a te esetedben az apád már eleve mérges,tömböl belülről,és türtőzteti magát,és erre te keményen visszafeleselt.Persze hogy mérgében lekever egy pofont hiszen a szüleid elvárhatnak némi tiszteletet irántad..De addig ezt fel sem fogod amíg nem lesz egyszer neked is egy 18 éves lányod aki ugyanilyen flegmán fog kiabálni,veszekedni veled..Na majd akkor fogod megérteni hogy apád mit érzett..

Azt meg ne mond hogy te sosem leszel ilyen szülő amíg nem vagy benne..Mert könnyű úgy dobálózni ígéretekkel amikor még fogalmad sincs hogy milyen lesz akkor az életed..

az én szitum más,de leírom.

diszkalkúliás vagyok(magyarul s*gg hülye a matekhoz).

Ezt kicsi koromban még nem tudtuk.Nagyon döcögősen ment,egyszerűen nem fogtam fel(pedig más tantárgyakból 4-5-ös voltam.)Mindíg lehülyézett anyám és órákat kellett töltenem a gyakorlással,de nem használt semmit.

Sírni kezdtem egy alkalommal és kiszaladtam a házból a kutyánkhoz(jobb vigaszt nem találtam)

Anya kijött,üvöltött és úgy megszorította a kezem,hogy később bekékült.Akkor elrántottam a kezemet és elszaladtam.

Azóta nagyanyám és anyám csak úgy emlegeti,hogy kezet emeltem anyámra és tiszteletlen voltam.

Én nem így éreztem,most sem.

Ezt azért írtam le,mert szerintem egy szülő nem érdemli ki automatikusan a tiszteletet,csak ha tesz is érte.

Anya alkoholista és nagyon sokat ártott nekem az évek során,amit most gyógyítgatok,nyalogatom a sebeim,építgetem a személyiségem.Én nem tisztelem Őt,mert nincs miért.

Egyetlen dolog amit kaptam tőle az az étel,de ha már megszült ez a minimum.Remélem nektek azért jobb a kapcsolatotok.

Lehet lepontozni,nem érdekel.