Nem látom értelmét az életemnek. Hogyan tovább?

Értem a helyzetedet, én is sokáig ilyen helyzetben voltam, nem bíztam a barátaimban, nem volt életcélom, vagy jövőképem, és az öngyilkosság is minden nap napirenden volt a gondolataim között. Meg nem tettem volna soha, leginkább azért, mert bűntudatom volt miatta, már attól is hogy ilyenre gondolok.

De aztán szép lassan rájöttem, hogy a szüleimet le kell sz-rni a stresszükkel, meg a frusztráló hülyeségeikkel együt.

Aztán arra is, hogy a barátaim egyáltalán nem felületesek, mert amikor tényleg bajba kerültem, akkor segítettek ahogy tudtak, de amikor tizenéves koromban eléjük álltam a lelki problémáimmal ők egyáltalán nem tudtak mit kezdeni velem, mert nem volt meg bennük a kellő bölcsesség, hogy tanácsot tudjanak adni. Vagy lecsesztek, hogy mit rinyálok, nekem van pénzem jó ruhákba járni, bezzeg ők milyen szegények, szerencsétlenek, satöbbi.

Vagy az volt, hogy próbáltak nekem tanácsot adni, de abból meg rájöttem, hogy egyáltalán nem értik azt a problémát, amit megpróbálok nekik előadni.

SZerintem azt a segítséget nem fogod tőlük megkapni, ami segít neked kiláballni ebből a vacak helyzetből. Túl fiatalok, és túlságosan el vannak foglalva a saját életük nyűgjeivel ahhoz, hogy valamilyen irányt tudjanak mutatni, vagy egyáltalán megértsék.

Így visszagondolva egyébként az lett volna a legjobb lépés, hogyha a szüleimmel dacolva mégis elmegyek 17 éves koromban egy pszichológushoz, lehet évek önutálatát spórolták volna meg nekem. Nekem a fejemhezvágták akkor, hogy mit képzelek, pszichológus, ők jó emberek, és beszéljem meg velük a dolgot, de aztán akármikor próbáltam, ők inkább csak lecsesztek, és csak mélytették a nyomorom.

Egyébként én azóta kezdtem kicsit jobban érezni magam, mióta összeismerkedtem egy pszichológiaközeli lánnyal véletlenül, egy túra alkalmával, és emailezünk. Rengeteget segített megérteni a helyzetemet. Ő volt az első ember, akinek meg tudtam nyílni, mert én is borzasztóan zárkózott vagyok.

Amit még neked akarok mondani, hogy légy türelmes magaddal! 19 éves vagy, előtted a főiskola! Minden más lehet, kiszabadulhatsz otthonról! Menj másik városba főiskolára/egyetemre! MIndegy hogy milyen szakra, még egy vacak tanítóképző is jó arra, hogy kiszakadj!

Én elmennék pszichológushoz a helyedben, mert a bulímia, meg ez a vásárlásmánia kemény dió, aminek a megoldásához most sehonnan sem kapsz még csak ötletet sem.

Don't let go

Never give up, it's such a wonderful life

:)