Hogyan lehetne alkalmazkodni egy ilyen kicsi lakásban?

Előre is bocsi, de kicsit hosszú lesz, hogy érthető legyen a helyzet.

Arról van szó, hogy én 22/L vagyok, párom 21/F, tesóm 19/F.

Szüleim 5 éve elváltak, akkor apukámmal albérletbe költöztünk, öcsém maradt anyámmal. Én anyámmal nem tartom a kapcsolatot, ez egy hosszú történet, eléggé kikészített 18 év alatt. Apuval egy kicsi kétszobás albérletbe költöztünk. Aztán neki is lett új párja, meg nekem is. Szép fokozatosan ő átköltözött a párjához, az én párom meg ide hozzám. Mondanom sem kell, tényleg baromi jó dolgunk van, bármikor kettesben vagyunk, apukám fizeti a lakást meg minden.

Hozzászoktunk, hogy kettesben vagyunk, pont akkor a lakás, hogy két ember kényelmesen elfér, szoktunk vendégeket, barátokat áthívni stb.

Most az a szituáció állt elő, hogy anyám öcsémet is egyre jobban kikészíti, már kezd idegroncs lenni ő is. Apám pedig közölte velem pár napja, hogy legyek rá felkészülve lelkileg, hogy lehetséges, hogy öcsém ide fog költözni.

Sajnos nincs más választás, mert hozzájuk nem mehet, mert az elég messze van a sulijától, meg mindentől, úgyhogy nem jöhet szóba, pedig ott még hely is lenne :(

És most kb úgy nézne ki a dolog, hogy van az egyik szoba, ami a miénk a párommal, a másik eddig nappaliként funkcionált. A kettő között van a konyha meg a fürdőszoba, falak elég vékonyak. Szóval kb a nappaliba kellene beköltöznie. Nem nagyon tudnánk elszigetelődni egymástól.

3 embernek elég kicsi ez a lakás. Nem beszélve arról, hogy nem lehetünk kettesben amikor csak akarunk, nem mászkálhatunk itthon meztelenül, ha barátokat hívunk át (vagy tesóm hív át barátokat) biztos, hogy folyton zavarni fogja a másikat stb.

Abban megegyeztünk, hogy ha végleges lesz a költözés, keresünk egy nagyobb lakást, de addig is ki kell bírni egy fél évet, talán egy évet is így együtt.

Tudni kell, hogy öcsém is nagyon akaratos, és hirtelen haragú, meg én is, amíg együtt éltünk 18 évig, sok volt a balhé, meg "utáltuk" egymást, amióta nem élünk együtt, azóta javult a kapcsolatunk sokat, de egy együttélés, lehet, hogy megint taccsra tenné pl a normális viszonyt is.

Nyilván nem mondhatom, meg nem is mondanám azt, hogy ne költözzön ide, hiszen jól tudom, mit élhet át anyánktól, én is tapasztaltam, még ha meglenne a jogom rá, hogy nemet mondjak, akkor se mondanék, csak mégis olyan nehéz helyzet lenne így...

Köszönöm, ha valaki végigolvassa, és segít :)