Ha látom anyámat sírni, én is elkezdek sírni. Miért?

Azért van, mert empatikus, átérző személyiségek vagytok.

Ránézel, látod, hogy rossz neki, átérzed, hogy milyen szomorú, és rajtad is kijön.

És amúgy igen, az ásítás is ilyen. Minél jobban képes valaki beleélni magát más helyzetében, annál inkább ragadós :-)

empátia meg ezeket tanultad el

ő nevelt fel így a viselkedésmintád is hasonlít az övére

"Aki gyakran sír annak gyakran nincs is valós fájdalom mögötte"

Engem orvos kezel a hiperérzékenységem miatt, ha elmondanád neki ezt a rendkívüli diagnózist, megkönnyítenéd a dolgom.

Ha empátia lenne, nem csak az anyukája sírása váltaná ki ezt belőle.

Szerintem arról van szó, hogy amíg kicsik vagyunk, addig anyukánk a mindenható. Ő az, aki a jólétünkért, az életünkért felel. És hiába növünk fel, ez bennünk marad, és amikor egy ilyen fontos személy sír, akkor jobban megijedünk, hogy baj van.

Velem is az van, hogy ha anyu sír, annyira bepánikolok, hogy az elviselhetetlen. De ha pl. a tesóm, akkor nem félek.

Azt írtam , hogy gyakran nincs mögötte valós fájdalom, nem azt, hogy mindig.

Hiperérzékenyek megindokolatlanul is sírnak, ilyen orvosi diagnózis egyébként meg nincs is. Legalábbis BNO-ja nincs.