Hazassagi valsag? Mikor ereztetek ugy hogy eleg? Meg tudtatok oldani? Mibol lett eleg?

Magyarázd el a párodnak, hogy az, hogy boldogtalan vagy, egy TÉNY, amihez nem kellenek okok, nem kell hibást keresni. Ez egy állapot, amibe nem hiába esik bele ezeregy anyuka, amikor az apuka miatt hátrahagyja a saját életét.

Ülj le vele beszélgetni és ne magadról, hanem róla, az ő érzéseiről, felelősségéről beszélj:

Fel tudod fogni, hogy ebben a helyzetben égy érzem magam?

Te a helyemben ezt hogyan élnéd meg?

Szerinted neked mi az szereped abban, hogy én így érzem magam?

Szerinted Te mit tudnál tenni azért, hogy nekem egy kicsit könnyebb legyen?

Sajnos ezek az "okosok" nem tudnak mit kezdeni azzal, ha a nő panaszkodik, csak zavarja őket, hogy a nyakukba borítjuk a nyomorunat. Ezért kell ilyenkor rájuk irányítani a kérdéseket. Ki merik-e jelenteni, hogy miattuk kerültünk ilyen helyzetbe, és nem hogy nem segítenek ebben, de még mi vagyunk a hibásak?

Hú az én véleményem az, hogy nagyon keveset írtál magatokról, és így nem látok bele a helyzetetekbe :( Nem is tudnék mit tanácsolni,de mindenképp beszélnetek kell egymással őszintén. Ne nyeld le a problémákat.

Gondolom egyedül vagy,nem tudsz kimozdulni,csak a gyerekekkel és a ház körüli munka,a gyereknevelésből áll most az egész életed. Ha belegondolsz ez a mogyorós példa sem lenne igazán probléma,hanem valami mélyebb dolog a valódi baj. A férjed elhanyagol, úgy érzed,nem igaz? Beszélj vele kicsit,mond el ,hogy egyedül vagy és szűkséged van egy pici kettesben töltött időre,mikor a gyerekek már alszanak!Mond el neki az érzéseid!!!!

11:00 vagyok.

Nagyon rosszul látod a helyzetet, ez sajnos az önbizalomhiány következménye. Ti egyenlően osztottátok meg a feladatokat (majdnem egyenlően, szerintem ugyanis Te többet vállaltál), így egyenlő jogaitok vannak. Továbbá:

Miattad vagytok külföldön? Miattad vagytok távol minden segítségtől, baráttól, rokontól? Nem!!!

Ha közösen hoztátok meg ezt a döntést, közösen kell válalnotok a következményeit. Ha ő hozta ezt a döntést, akkor meg végképp. Egy biztos: nem te hoztad.

Csak egy példa: én nem külföldre mentem a párom miatt, hanem csak másik városba ahol nekem nincs munka, mert az én diplomám nagyvárosba szól multikhoz. Egy hónap múlva jön az első baba, szóval azt se mondanám, hogy nagyon el vagyok havazva. De mivel itt vagyok a semmi közepén, se egy barát, se egy rokon, se meló ami lekötne, mindez azért, hogy a párom élete teljes legyen, ezért tudja, hogy kompenzálnia kell. Megtanítottam háztartást vezetni, mert ha a pici megjön, ő fogja csinálni javarészt (a felét ost is ő csinálja). A szabadidejét velem tölti, kivéve heti egy foci. Mindig az a kérdés, hogy én mit szeretnék csinálni, nekem mihez lenne kedvem. És nem azért mert papucs, hanem mert tudja, hogy hol a helye ebben a szituban, ha már elhagytam érte az életem. Nem magától fogta fel persze...

Szerintem lenne miről leveleznetek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Kevés az infó, ennyi alapján nehéz bármit is mondani. Én valamiért úgy érzem, hogy a vásárlástól várod a boldogságot, és mivel arra nincs lehetőséged, mert a férjedtől függsz anyagilag, ezért nem vagy boldog. De mi a helyzet az olyan dolgokkal, amik ingyen vannak, mint pl:

-kölcsönkérni a szomszédtól egy jó könyvet és elolvasni

-megfőzni egy olyan ételt, amit még sosem főztél

-egy jó zenét keresni a rádióban és meghallgatni

-kimenni a közeli parkba vagy erdőbe és gyönyörködni a természetben (akár a gyerekekkel)

stb stb stb

Az ilyen tevékenységek nem adnak neked örömöt?