Mit mondanátok aputoknak, ha kiderülne, hogy?

Szerintem ne egyenként vond kérdőre a családtagjaidat. Gondolom van olyan, hogy -pl- együtt esztek mindannyian. Egy ilyen alkalommal hozd szóba, hogy nem találod a pecsétgyűrűt, amit a papádtól örököltél. Idegenek nem járnak a lakásban, el nem vesztetted, tehát csak a családból vihette el valaki. Szeretnéd tudni, hogy miért, és hol van, mert a tiéd és egy kedves emlék.

Egy ilyen helyzet mindig annak a legkínosabb, aki pontosan tudja, hogy ő a ludas. Szóval felesleges kiabálni, meg pukkancskodni. Próbálj meg inkább nagyon higgadt és türelmes lenni, és ne engedd, hogy elterelődjön a téma. Ha dühösen üvöltözni, és vádaskodni kezdesz, akkor az lesz a vége, hogy hárman esnek neked, amiért szemtelen vagy.

Ha nem sikerül a gyűrű nyomára bukkanni, akkor sajnos nem nagyon tudsz mit tenni. Zárd el azokat a dolgaidat, amikről úgy gondolod, hogy érdemes félteni őket...Elég gáz helyzet egy családban, de sajnos van ilyen.

biztos csak apád lehetett?

senki más nem hazudhat? :)

Az én anyám két, keresztelőre kapott aranynyakláncomat és egy aranyrögös gyűrűt adott be a zálogházba, hogy legyen pénze piára. Évekkel később derült ki, őszintén szólva úgy üvöltöttem vele, mint a sakál.

Az sem mentség erre, hogy ételre vagy számlákra kellett a pénz mondjuk. Meg kell vele értetned, hogy nem az a bajod, hogy eladta a gyűrűd, hanem hogy a tudtod nélkül. De amíg nem biztos addig ne vádaskodj, nagyon kellemetlen lenne, ha kiderülne mégsem ő volt az.