Most én vagyok a bunkó vagy ez természetes? Vagy természetes hogy én vagyok a bunkó?

26 éves lány vagyok. A legjobb barátnőm 27 éves. Minde a ketten nagyon pörgős lányok vagyunk, akik nagyon sokat mentek mindenhova, sokat buliztunk és sokat kirándultunk, művészklubokba vagyunk tagok, sokat szerepelünk. Emellett dolgozok, saját magamat eltartom, rakok félre, azaz nem csak a bulizós 15 éves gyerek szintjén vagyok.

A barátnőm egy kicsit gyenge idegileg s hajlamos a depresszióra is. Sose volt sok szerencséje a férfiakkal gyönyörű külseje ellenére. Az utóbbi időszakban összeszedett egy srácot, akivel lefeküdt és hát igen....becsúszott a gyerek.

Jelenleg már 8 hónapos terhes, hamarosan szül.

Én utóbbi pár hónapban külföldön voltam. 1 hete érkeztem és találkoztunk. Én megmaradtam ugyanolyan, de ő változott emiatt, amire én azt mondom, hogy természetes.

Viszont én most nagyon unom. Csak a gyerekről tudott beszélni meg a terhességéről. Engem meg ez a téma k..vára nem köt le és nem is érdekel. Természetesen végighallgattam és amikor én meséltem neki valamit, akkor láttam, hogy nem érdekli és közbe is vágott valami gyerektémával megint. Ez így nem lesz jó.

Azt mondják, hogy az igaz barátság örökké tart, de ekkora változással hogyan lehet ezt túlélni? Ő TÉNYLEG csak a gyerekről tud beszélni...SEMMI MÁSRÓL!! Én értem, hogy ez teszi most ki az életét, de attól még szerintem nem csak erről kéne pofáznia...nem?

Amúgy meg a semmi közepére szüli s emiatt haragszom rá, mert nagyon felelőtlen. Nincs pénze, se semmije. A faszi tartja el, aki nem a férje. Ráadásul ez nem is akkora szerelem közöttük, mert a pasi már vágott a fejéhez súlyos gondolatokat. Szóval én ilyen kapcsolatba nem szülnék....sőt nem is alapoznék semmit se. Még a fogkefémet se hagynám ott...

????