Szerelmét gyerekének tekinti, a gyerekét pedig a "szerelmének"?

Párommal közel 2 éve vagyunk együtt, van az előző kapcsolatából egy 9 éves kislánya, és folyamatosan azt veszem észre, hogy velem úgy viselkedik mint egy kisgyerekkel (pl. ha mondom neki, hogy: oda tudod adni a sót? akkor rámripakszik, hogy: Talán légyszives!, ha elejtek egy zsepit a lakásban, akkor szépen megfogja a kezem, odavisz és megkérdi, hogy ezt ki fogja helyettem felvenni, stb.) a lányára meg akkor sem szól rá ha lerombolja a lakást, ha már úgy beszél az apjával mint egy kocsis. Ha a gyerek nálunk van, akkor a párom még inkább úgy tekint rám mint egy gyerekre. "Na, gyerekek, megyünk vásárolni?" "Gyerekek, jól laktatok?" stb. Megállunk egy benzinkútnál tankolni, párom bemegy fizetni, majd kijön egy szivecske formájú piros csomagolású kis csokival, hogy ezt vette a Panninak. Én meg mintha ott sem lennék. Hétvégén rokonoknál voltunk vidéken. Párom az unokatesójával kiment a boltba valami felvágottért és kenyérért. Majd hozott még egy csomó csecse-becsét a kislánynak. (egyáltalán nem kislányos cuccokat) majd gyorsan hozzáfűzte: "Neked nem találtam semmit." Helyettem akar dolgokat eldönteni, sok mindenről meg sem kérdezi a véleményem, viszont a legjelentéktelenebb dologért is felhívja a lányát, hogy neki jó-e lenne, ráér-e ekkor és akkor. Nem adtam soha okot hogy így viselkedjen velem, és amikor próbálom vele megbeszélni, akkor azt mondja hogy én ezt az egészet csak kitalálom. Pedig néha elég hülyén érzem magam emiatt mondjuk egy étteremben vagy más nyílvános helyen.