Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Amíg együtt éltünk, pocsék volt.

Mióta elköltöztem javult.

Most, hogy megszületett az unokájuk, oda-vissza vannak értem, de főleg a lányunkért.

Amig otthon laktam,18 évig,borzasztó volt,főleg anyámmal.

Aztán suli miatt költöztem,anyám úgy gondolta,hogy majd ő beosztja a pénzem (melóztam +diákhitel),adjak oda neki mindent,ő visszaadja heti leosztásban.

Fél év alatt sikerült durván összeveszni,elszakadni.

Azóta javult a kapcsoaltunk,eltelt 6 év,2 havonta járok haza,egyébként telefon,igy tökéletes.

Igy tudunk örülni a viszontlátásnak.

Ha többet találkoznánk,nem lennénk jóban.

végülis jó. anyummal minden oké, meg tudunk beszélni egy csomó mindent, bár vannak vitáink is.

apámmal jó volt a viszony,amíg le nem lécelt. :-S én nem tudtam megbocsájtani neki

Anyámmal nincs kapcsolatom.Nagyon sok éve már hogy utoljára láttuk egymást.De ez nem is baj,hiszen neki a pia volt a családja.

Apámmal míg együtt éltünk olyan semleges volt.Tisztelem,becsülőm,mert felnevelt,de túl szigorú volt,túlságosan elnyomott,és csak az volt amit ő akart,így voltak gondjaink.Felnőttként segítem,támogatom,de már csak egy nyugdíjas öregember akit nagyon szeretek,még úgy is,hogy elfelejtette a sok sérelmet amit gyerekként kaptam tőle.De nem baj.Én egész életemben hálás leszek neki,hogy nem dobott az intézetbe a testvéreimmel együtt.(3 lányt nevelt fel tök egyedül)

Felszínes.Anyámat nem bírom elviselni,kiskorom óta.Nem terrorizált fizikailag,de lelkileg nagyon tönkretett.Persze mikor már elég idős voltam ahhoz, hogy felfogjam, hogy valótlan a viselkedése,akkor már könnyebb volt nekem.Szerencsére elköltöztem 19 évesen a suli miatt.Azóta jópár év eltelt,ha meglátogatom őket nagyon ki tud idegelni...Próbálok neki nem visszaszólni és csöndbe maradni,de nem ismer,nem tudja a jelenem,a múltam,mert nem bíztam benne soha.Mindig vágytam egy igazi anyukára...

Apukám szeretem tisztelem,ő sok mindenben támogat,csak sajnos sosem volt igazán rám ideje!

Azt megtanultam, hogy milyen ne legyek majd a gyerekeimmel..

(

Kicsi koromban anyu rengeteget dolgozott, apa nem foglalkozott velünk, így a nagyi "nevelt minket" aki engem nem csípett.

Tizenévesen elkezdtem anyámhoz ragaszkodni, aztán persze kamaszodtam, voltam veszekedések, 19 évesen költöztem össze a párommal.

Anyukámmal imádjuk egymást, minden nap beszélünk, apukámmal most javulgat a kapcsolatunk, de 20 évet nem lehet bepótolni :/