Szólnátok a férjnek?

Én nem nyugszom meg, és nem döntöttem el semmit! Igen, a férfi az én főnököm is, de mint mondtam, kis létszámú munkahely, mindenki ismeri a másikat nagyon jól! És nem is lenne hányingerem a dologtól, ha nem vonnának be minket is, ez a legnagyobb baj! És ha nem hallanám nap mint nap a kollegina nyávogását a telefonba, amit levág a férjének, miután vissza jött az enyelgésből!Gusztustalan! De az, aki nincs ebbe benne, az nem tudhatja, ezért is értem meg azt, aki azt mondja, semmi közöm hozzá! Mivel ha nem pont ott történne a dolog a szemem előtt, és nem tartana ennyi ideje, akkor én is azt mondanám, törődjön mindenki a saját maga dolgával! És itt valaki olyat írt, hogy biztos szar az életem, azért foglalkozom velük! NEM, nem szar! Van egy férjem, egy kis gyerekem, és boldog vagyok! Ezért is nem értem, valaki nő létére hogy csinálhatja ezt a családjával, hogy van képe nap mint nap haza menni, és bájologni a férjével, és kiemelem, 2 és fél éve! És onnét tudom, hogy bájolog a férjével, mert hallom, hogy a telefonban is azt teszi! Mert itt vissza kérdeznek mindig hogy honnét tudom ezt, honnét tudom azt! Mert minden az orrom előtt zajlik, onnét! Ha eldöntöttem volna, hogy szólok a férjnek, akár névtelenül is, akkor nem tettem volna fel a kérdést, hanem szóltam volna! De ott ülök nap mint nap, és egyre durvább a dolog!