Gyerekkori szerelmet jobb meghagyni egy beteljesületlen szép emléknek, vagy megpróbálnád felnőtt fejjel?

Szerintem jobb úgy élni, hogy ha tudod, hogy megpróbáltátok, de nem működött, mint azzal a tudattal élni le egy életet, hogy nagy szerelem lehetett volna, de nem volt bátorságod hozzá.

Ha ennyire kötődtök egymáshoz, nem szabad ezt veszni hagyni, ha pedig nem működik és ennyire szeretitek egymást mint embert, azt is lehet kezelni.

Jajj nemá. Ilyen alapon hagyd ki az életben az össze adódó lehetőséget, mert mi van, ha mégsem alakul jól...

Bocs, de ez annyira hülye ürügy :D

Ha mind a ketten akarjátok, miért ne próbálhatnátok meg felnőtt fejjel? Lehet, hogy tényleg ő az igazi, azért nem érdemes elszalasztani, mert gyerekkorod óta ismered...

Ha meg nem ő az igazi, akkor úgyis kiderül, de legalább a régi, szép emlékek megmaradnak. Azt már nem ronthatja el és nem veheti el tőled senki.

Az emlékek örökre megmaradnak, azokon a jelen vagy a jövő nem változtat.

Hallgass a szívedre! Valószínű elég jól megismertétek már egymást az évek alatt, egyikőtök sem árul zsákbamacskát, nem tartom valószínűnek, hogy pont ti sárba tipornátok egymást. Nem olyannak tűntök a mondataid alapján, mint akik átgázolnának a másikon. Ha nem jön be a dolog, szépen is el lehet válni, ahogy fentebb is írták.

Sok sikert!

Erről van szó. Ha szerelmesek vagytok járjatok, ha nem ne.

Attól az emlék megmarad a régi szép is.

Én egyébként így mentem férjhez, és vagyok 14 éve vele, és maradok is.

Gyerekkorunkban ismertük egymást, bár nem sokat találkoztunk, de tudtuk ki ki, és néha együtt voltunk a családunkon keresztül. Aztán volt néhány év szünet közben felnőttünk, és nini ugyanaz, de mégis más érzéseink előjöttek újra, és hát házasság lett.

Ha félsz, hogy kihagyod életed nagy szerelmét, akkor adj esélyt élj vele, és majd kiderül mivé lettetek.

De ha te félsz, hogy nem jön be, és a gyerekkori emlékeket bár nem múlnak el, de félsz összecsúnyítani ami nem biztos hogy úgy lenne, akkor azért ne tedd.

"Ha a szívemre hallgatok megprólnám, de mi van, ha mégsem alakul jól és elrontjuk az egyetlen igazinak hitt emlékem is?"

Értelmetlen felvetés. Ha tfh. "megpróbáljátok" és nem megy, akkor sem kötelező összeveszni, az csak primitív emberek szokása.

Mi megpróbáltuk.Együtt nőttünk fel,egyetem miatt ország 2 vége,aztán ismét egy város.

Fél évet szenvedtünk,nem ment a párkapcsolatosdi,átbeszéltük,ismét csak barátok vagyunk.

több éve van mindkettőnknek párja azóta.

Nem bántam meg hogy megpróbáltuk,ő sem,ennek utána kellett járni.Fantasztikus férfi,de csak mint barát,nagyon jó barát.

Ő sem bánta meg.

Ha barátság is van,márpedig van,akkor értelmes felnőttek módjára meg tudjátok beszélni