Feladnátok egy jól fizető állást, mert nem jut elég időd a családodra?

"Viszont ha nincs miből megélni,akkor is mehetsz a családhoz fájdalmadban.Gazdasági válság van,az ember nem lehet válogatós.Örülj,hogy kapsz munkát.Ja,még annyit,hogy én minimálbérért dolgozok,mégsem b@szom meg a legyet röptében.Gondolkozz,mielőtt ilyen égbekiáltó baromságokat írsz."

Ó hát a válság alá takarózás külön mese, a legtöbbet azok hangoztatják akik akik nem remek tovább lépni, most ez aktuális kiválóan mindenre beilleszthető kifogás. Ja és az olcsójánosok is ezzel takaróznak: no hát igen is lehet találni olyan munkát ahol azért dolgozhatsz, hogy élhess, nekem se szerencse kellett hozzá, hanem kitartás. Nincs felső végzettségem, és nem beszélek nyelveket. Egész egyszerűen nem adtam fel, és nem elégedtem meg azzal, hogy: Jaaaaj most válság van most nem lehet munkát találni ezért megelégszek az alamizsnával amit elém dobnak 8-10 óra kecsölésért! Hát ez a Te bajod, de ne fogd a válságra! Az én munkahelyem megszűnt, mikor kirobbant a pánikkeltés. Sőt az egész cég. Az akkori tulaj, a főnököm, elment alkalmazottnak egy fuvarozó céghez kapuőrnek. ÉN felszívtam magam, keresgéltem 8 hónapig. Igen addig nagyon rossz volt. Éppen éltem csak. De tudtam mihez értek, mennyit tudok és mennyit érek, és nem adtam el magam gombokért. Most jól fizetik a melómat, nem szakadok meg és emberszámba vesznek, mert nem hagytam magam! Felhívtam a volt főnökömet nem érdekelné-e ha sikerülne bevinnem a céghez? Mert jóban maradtunk. Azt mondta áááá és mi a biztosíték inkább marad a rossz melóba éhbérét. Felvettek mellém más valakit. Aki ugyan úgy kiáll magáért mint én. Szóval a válaszom igen én feladnék egy jól fizető melót a családért gondolkodás nélkül, mert tudom, hogy van másik, csak meg kell keresni. Dolgozni kell érte, keresni kell, nem szabad feladni és nem kell elfogadni az első adandó rossz melót.