Kamasz vagyok, segítséég (! )?

...de inkább serdülő, mit kamasz, 17 éves lány és hát próbláma próbléma hátán! Szerintem most legtöbb embernek az a véleménye, hogy nem nagy ügy, majd megoldódik, de már nem bírom lelkileg...az életet?! Nem panaszzkodni jöttem, hanem tanácsot kérni. Semmi bajom nem lenne, ha lenne kire számítanom, de nincs senkim. Családom nem ért meg, szüleimnnek van elég problémájuk rajtam kivűl is. Nem volt valami fényes gyerekkorom, folytonos (mindennapi) veszekedések között, de szerencsére ez valamilyen szinten már enyhült + én vagyok a család fekete báránya. Barátaim sorra hagynak el, és még azt sem tudom miért. Persze velem van a baj, csak nem tudom mi! Mindig próbálom a maximumot nyújtani, kedves vagyok, rendes, odaadnám mindenem azokét akiket szeretek s mégis úgy érzem ez nem elég.. Talán az a baj, hogy öszinte vagyok? meg, hogy hamar megsértődök, viszont annál hamarabb békülök meg! Szerelemről nem is beszélek... eddig mindig csalódtam. Megismerek egy új embert, megszeretem (akár barátilag akár máshogy) és hamarosan csalódok benne. Mindenki goromba velem vagy szimplán nem is létezek. Úgy érzem nem szeret senki. És ez a problámáimnak cak egy része...(így is elég hosszura sikerült) - a legfájóbbak. Nem tudom mi lesz velem, az életemmel így... Segítségre lenne szükségem, de nincs kihez fordulnom. Pszichológus is eszembe jutott már persze, de nincs rá lehetőségem sajnos...

Nagyon-nagyon köszönöm ha valaki elolvassa és tud tanácsot adni!