Lenéznek a rokonaim mert én más vagyok mint ők. Tényleg én vagyok a maradi?

Az én apám is alkoholista, nincs olyan nap évek óta hogy ne inna, nem bírja ki nélküle...Ráadásul anyámmal már évek óta ezen veszekednek. Mutatott már 1-2 olyan dolgot az élet nekem az alkoholizmusról, hogy szinte egy pohár sört sem akarok sokszor meginni a haverjaimmal. Komolyan mintha tudatalatt ellenállnék neki. Nem vagy maradi. Engem is kinéznek a családból mert nem járok el beb*szni, nem cigizek, ráadásul nem is k*rvázok, mer ez is akkora menő dolog volt nálunk. Ott van keresztapám, meg apám, 52-54 évesek és kiégtek, semmire se jók, megette őket a szesz meg a cigi. Én nem akarok ilyen lenni, és azt sem akarom hogy a gyerekeim egy ugyanilyen apát kapjanak mint amilyet én kaptam. Nem kötelező mindig másokhoz igazodni, az elején persze nehéz hogy egyedül vagy, de megszokod. Én is inkább elvagyok a kis világomba, inkább sportolok, mint hogy mindenféle füves-drogos-alkoholista trendi kisgyerekek között rötyögjek hétvégente a diszkóba, aztán 30-40 éves koromra meg kiégjek mint egy darab sz*r, impotens legyek, gyógyszereken éljek, meg idegbeteg, stb... Nekem ilyen élet nem kell.

előző vagyok, 23/F

Hogyne!:-) (Légy is "maradi", kedves Kérdező - maradj meg önmagadnak. Tartsd meg az értékrended. Helyes és jó.)