Teherbe estem ilyen körülmények között. (? ) Ti vállalnátok a babát?

Volt pároddal erősebb kompromisszumokon alapult a kapcsolatotok mégis

szétmentetek.

Mostanival nem oly erős, mégis (úgy tűnik vannak helyzetek -negatív) mégis együtt vagytok.

Nem biztos, hogy az a szorosabb kapcsolat, ha az ember totál belevan zúgva a párjába vakon.

Ha szereted a jelenlegi párod, és ő szeretné megtartani, és valahol úgy érzem te is, és segítségetek is van, és elég biztosnak tűnik, hogy megkapná a baba amit kell, szerintem tartsátok meg.

Sokan vannak úgy, hogy nem készültek fel, mégis megtartják, és bár nem a legkönyebb feladat az anyaság, mégis csuda egy érzés.

Sokan vannk úgy is akik úgy érzik felkészültek, minden tuti, aztán begörcsölnek, nehezen veszik az akadályokat.

Te legalább már elgondolkodsz ezeken, ez jó jel !

Valamiért úgy érzem az írásodból, hogy én a megtartásra szavazok. Megtudsz gyürkőzni a feladattal, és nem lesz lelkiismeretfurdalásod sem később.

Én egyébként akartam, vagyis mi, mégis igen pánikhangulatban voltam néhány hétig, mikor kiderült, hogy sikerült. Sírógörcsöket kaptam, és én tudtam csak hogy féltem, hogy helyt tudok e állni. És bár voltak, vannak nehéz napok, de nagyon örülök, hogy valóban sikerült és van két szép, okos, huncut, egészséges gyermekünk. Oh, most épp megvannak fázva ;-)

Nagyon feltudja az embert turbózni mikor már megvan a gyermek, és rájön anyuka, hogy eltudja látni, helyt tud állni.

Szerintem még egy tervezett baba esetén is ott van az ijedtség a leendő anyukában, megannyi kétely, öröm, pozitív érzés mellett is. Hirtelen rádöbben arra, hogy innentől egy másik életért is felelős lesz, természetes, hogy megriad. Ahogy leírtad, a támogatás a másik fél részéről is megvan, ez nagyon sokat jelent. Sokszor ezt a támogatást egy nő még a saját férjétől sem kapja meg, ha a férfi már ne akar több gyereket.

Tényleg neked kell eldöntened, ezt csak azért írtam le, hogy lásd, bizonyos érzelmek ösztönösen/hormonálisan is előjönnek egy ilyen súlyú hír tudatosulásánál.

Megtartanám.

Az abortusszal csökkented az esélyed a későbbi gyerekvállalásra.

Egyébként meg a fent vázolt szituáció messze van attól, ami mellett tényleg meggondolandó egy útban lévő élet elvétele.

Viszont - az apával ettől még nem muszáj összekötnöd az életed. Nyilván bizonyos szinten része lesz az életednek, hiszen a gyermeked apja, de ha egyébként mint párkapcsolat nem működtök, akkor csak a gyerek miatt ne érezd kényszernek, hogy vele maradj.

Nem vállalnám. Egy gyereknek nem csak egyedülálló anyára,hanem apára is szüksége van.

Nem szereted a párod,nem vagy biztos,hogy akarod ezt a kapcsolatot. Ilyen körülmények között felelőtlenség a gyerekkel és magaddal szemben is megszülni. Egy gyerek nem tart össze két embert,ha nem szeretik egymást. Ha megszülöd,évekig nem alkalmaznak sehol. Nem lesz saját kereseted,amiből megélsz és eltartod a gyerekedet.

Rosszul éreznéd magad ebben a kapcsolatban hosszú távon,ha a párod és a szülei tartanának el.

Jól gondold meg,és aszerint dönts,amit a legjobbnak érzel a kicsinek is.

Ha nem vagyok egészen biztos abban, hogy a párom az életem párja, akkor nem vállalnám. Rengeteg szerencsétlen gyereket látok és láttam, akik csonka családban nőttek fel, vagy miattuk maradtak együtt a szüleik, akik amúgy szétmentek volna. Az én családom is ilyen, és borzasztó.

Esetedben még az is kérdés, hogy mi van akkor, ha a párod három hónap után meggondolja magát. Egyedül is fel tudnád nevelni a gyereket? Mert akkor az ő szülei sem fognak segíteni.