Ő miért nem segít rajtam, holott én segítettem neki?

2 évvel ezelőtt a húgom távolabbi városba kezdett el dolgozni így kellett neki egy autó amihez kellett neki még 200 ezer forint ahhoz az autóhoz amit kinézett.Mivel másra nem számíthatott anyagilag adtam neki 200 ezer forintot,hogy azt az autót vegye meg, mivel azt akarta, és ha olcsóbbat vett volna akkor kidobta volna az addig összegyűjtött pénzét, mert csak ráköltött volna másik autóra.

Nem vágott földhöz,hogy kölcsönadtam neki ennyit bár megéreztem a pénz hiányát.

Aztán 6 hónap múlva semmi munkám nem volt így pénzem sem, volt is néhány számlám amikre kellett volna pénz.Mivel húgom azóta is dolgozott volt pénze,így gondoltam nem lesz neki megterhelő ha 60 ezret kölcsön ad.(havi.200e ft-ot keresett akkor)

Elmentem hozzá,felvázoltam neki a helyzetet, végig hallgatott majd szemrebbenés nélkül azt mondta ,hogy nem ad pénz.

Nem is győzködtem tovább nagyon dühös lettem, hazamentem és vártam,hogy kikapcsoljanak mindent a szolgáltatóknál.

Néhány nappal később mindent kikapcsoltak se víz se gáz,se áram,semmi nem volt a házban.

Szerencsére nyár volt, így nem fagytam meg.Aztán bátyám kisegített.

Sikerült munkát találnom, amihez egy furgonra volt szükségem, így hitelre vettem egyet.

Közben már 1 hónapja nem beszéltem húgommal, mikor megtudtam,hogy betörtek hozzá és teljesen kipakolták a házát.

Mintha mi sem történt volna kérdeztem,hogy miben tudok segíteni, vettem,neki egy használt számítógépet mert azt is elvitték a házából és az is kellett a munkájához.A gép árának a felét visszafizette mikor kicsit rendbe jött anyagilag.A felét!!(Mondjuk nem lett volna rá szüksége megoldotta volna a gépet,de legalább próbáltam rajta segíteni -és nem kértem vissza a pénzt)

Most pedig még dühösebb vagyok rá mint valaha, már 1 hónapja nem fizet ki a cég aminek dolgozom mert nincs pénzük, így 1 hete nem dolgozom és pénzt sem kapok,de a hitelt meg fizetni kéne a kocsira amivel jócskán elmaradtam (önhibámból ,kicsit elszórtam a fizetéseim egy részét az utóbbi néhány hónapban)

Most pedig ha akarnék se fizethetek, a bank már fenyegetett,hogy elveszik a kocsit, szóltam húgomnak és azt mondta,hogy most nincs annyi pénze,hogy adjon.(Volt neki csak gyűjtötte)

Meg említettem neki azt a 200 ezer forintot,mire azt monda,hogy tudja de nem tud adni mert neki kell a pénz most, mert gyűjt.

Megint ott hagytam aztán visszamentem,hogy akkor csak kölcsönbe adjon , de ő megint mondta,hogy nem-nem mert neki nem sokára kell, nem tudom addigra visszaadni neki amire kell, elmondtam neki,hogy akkor elveszik a kocsimat és nem tudok dolgozni.

Aztán hazamentem ,jól lehordtam előtte,aztán felhívott,hogy mégis odaadja a pénzt.

Nagyon feldobta a kedvem, alig győztem megköszönni neki, aztán másnap mentem hozzá,és azt mondta,hogy most már mégsem tudja odaadni mert kell neki holnapra, mert egy külföldi útra gyűjtött,hogy kikapcsolódjon a barátnőivel.

Ma már nincs kocsim.

Most már tényleg, úgy vagyok,hogy innentől kezdve minden kapcsolatot megszakítok vele és nem érdekel az sem ha meghal.

Tudom,hogy az én hibámból szóródott el az a pénz és senki sem kötelezett arra,hogy adjak húgomnak pénzt, de akkor még nem gondoltam volna,hogy így fogok járni.

Nem értem,hogy hogy tudja így elfelejteni,hogy én segítettem neki többször is, én nem azért adtam neki,hogy majd visszakérjem, de nem gondoltam volna,hogy ez lesz és ebben az a legdühítőbb,hogy volt neki pénze,de fontosabb volt neki,hogy kikapcsolódjon mint,hogy segítsen nekem, nem is értem, ha 1 hónap múlva adom vissza neki pénzt akkor miért nem tud nyaralni?!(bátyám még rosszabbul áll mint én, ő nem tudott adni)