Mi az oka, hogy a nyeglébb gyerekek több figyelmet kapnak a szüleiktől, mint a "jó gyerekek"?

Hm. Hát igen. Valahogy a jóság olyan megszokottá válik. A jó gyerek szinte a szülő másolata, nem olyan eredeti.

És a jó gyerek olyan kis csendes és szerény, szinte magára húzza azt a jelenséget, hogy mellőzik.

Nagyon jo kerdes. Mert en egy ilyen szitunak vagyok az alanya. Ketten vagyunk tesok en az idosebb lany es van egy ocsem. Velem sosem volt gond, sem a suliban, sem tanulassal, tinedzser korom is zokkenomentes volt, foiskolat majd egyetemet vegeztem, tisztessegesen dolgozom jo pozicioban. Evvel ellentetben tesommal mindig gondok voltak a suliban mar elso osztalytol fogva, minden nap into, volt olyan h ketto is egy a delelotti tanartol egy meg a napkozis delutani tanartol, anyu mindig lehajtott fejjel ment a suliba h na megint mi var ra. Tanulassal is problemak voltak igy szakmunkasba tudott csak menni. Igaz kesobb leerettsegizett es lediplomazott egy bufe szakon, h ne legyen katona, akkor meg 9 honapra kotelezo volt, es igy inkabb tanult minthogy katona legyen, pedig nem artott volna. Gyerekkent is midnen jatekot tonkretett, en vigyaztam ovtam az enyemeket, bar ocsem sokat tonkre tett kozuluk. Felnottkent dolgozik, nehezen alakult ki a munkahelye mert sok munkahelyen kiutaltak elobb utobb a viselkedese miatt.

Felnottkent allandoan segitem, sokszor helyeztem eloterbe ocsemet a sajat csaladommal szemben, anyam nyomasara. Akar mit csinalok es akar mennyit anyamnak sosem eleg es mindig en vagyok a szar alak, o meg a joszivu testver. Eletemben meg semmit sem kaptam az ocsemtol csak bosszusagot es banatot.

Sokszor gondolkodtam el, h miert van igy. Anyam fius anyuka alapjaraton. Masreszt en nem vart terhessegbol lettem, ocsem meg tervezett baba volt. A testver bevezetese nalunk sosem tortent meg igy egyik nap egyedul voltam a masik nap mar nem. Nagyon anyas voltam, es hirtelen ezen osztozkodni kellett. Egy 5 eves gyerek nem erti h anya miert nem figyel oda ra annyit mint elotte. De sosem magyaraztak el a szuleim. Igy sokszor voltam maganyos, es sirtam h a szuleim engem mar nem szeretnek.

Felnottkent anyam meg mindig szeretne kirakni az egyenloseg jelet. Tehat ha van ket epitokocka akkor egy jar nekem egy az ocsemnek. De ez nem igy van. Szerencsere nekunk anyagilag jol megy, de en es a ferjem sokat dolgozunk azert h jol menjen. Ocsemeknek nem megy jol, naprol napra elnek es orulnek ha a hitelt fizetik. De nem is tesztnek meg mindent h jo es konnyebb legyen. A felesege sosem dolgozott es mindig mastol vartak a jo szerencset. Amig anyu tudta tamogatni anyun eltek, de ma anyu nem tudja tamogatni oket igy az elvaras h nekem kene penzelnem. De en meg nem azert dolgozok h ocsemeket penzeljem mert ahogy en felkelek reggel es elmegyek dolgozni ugy az o felesege is meg tudna tenni. De kenyelmesebb nem megtenni. Tehat nalunk ebbol van a cirkusz.

Szar egy helyzet, de evvel sajnos enm lehet mit kezdeni.

Jaj meg annyit, h mindig is ugy vagytam egy olyan tesora akire lehet szamitani, nem anyagiak, hanem segitseg, lelkiekben. Hiaba van tesom megis egyedul vagyok. Pl ha elutazunk nem lehet rabizni h etesse a cicust, be kell adni menhelyre, vagy h nezzen ra a hazra (ismeroseink csinaljak). De forditott esetben ellene varva tolunk. Mert ennyit megtehetek az ocsemert jeligevel.

az egesz dolog kihatott a felnotteletemre. egyreszt onbizalomhianyos vagyok es sokat kuzdok evvel. Masreszt meg elgondolkodtam azon h bevallajunk meg egy babat, mert nem szeretnek olyan anya lenni mint anyu volt. Nem szeretnek egyket nevelni a lanyombol es most lenne ideje meg egynek, de felek, h a tortenelem ismetelne onmagat.

Ez tényleg igy van.

Még azt is hozzátenném, hogy iskolákban is ugyanez a helyzet.

A rossz hülyegyerekek a tanárok kedvencei, a jó tanulóknak meg még a nevét sem tudják, jellegtelennek tartják őket. Sajnos ez van.

Ahol 3 vagy több gyerek van, már egy kicsit mésképp néz ki :))

Nálunk én vagyok a legidősebb (lány), engem nagyon jókislánynak "szántak", egy darabig működött, jól tanultam, jól viselkedtem, lelkibeteg lettem. Aztán hagytam a lázadó énemet érvényesülni, azóta jól érzem magam, és kezdik elfogadni is. Mondjuk nagyon jó munkahelyem van, úgy is, hogy azt a csúnya fősulit csak húzom-halasztom. Hozzámentem egy "rosszfiúhoz" (aki azért számít ide, mert nem öltönyös-szemüveges típus...)

A nagyobbik tesóm (fiú) a család büszkesége pici kora óta, jól tanul, haverkodik a felnőttekkel, második diplomáját gyűri munka mellett, saját (na jó banki hiteles) lakása van, az összes barátnője orvos vagy hasonló körökből való volt.

Majd a kisöcsém, aki igazi genszter volt már bébiként, később is mindig botrányosan adta elő magát a suliban és a magánéletben, de tüneményes személyisége van. Belőle is ember lett.

Hármunk közül viszont mégis egyedül a középső tesó tartja boldognak és felhőtlennek a gyerekkorunkat, míg mi ketten sokmindenre nem szívesen emlékszünk vissza. Szóval ezek alapján nálunk pont a fordítottja volt, a "jógyereket" talán picit túlságosan is magasztalják. Persze ettől még szeretjük egymást, csak érdekes végiggondolni.