Mi lenne a legjobb ebben az esetben?

A biróság által meghatározott láthatás a minimum, ha ennél többször akarná a gyereket látni, az ellen nem lehet kifogást emelni.

De ha az apa nem látogatja a gyereket illetve megigéri és nem jön, azzal sokat árt a gyereknek, mert minden alkalom nagy csalódás neki.

Elöször is ne mondd meg elöre a gyereknek, hogy akarna jönni az apja, akkor nem esik neki rosszul, ha mégis elmarad a látogatás. HA viszont rendszeresen elöfordul, akkor el lehet tiltani az apát a gyerektöl, mert a lelki fejlödését veszélyezteti.

Hát a korlátlan láthatás lehetőségével én is megpróbálkoztam a válást követően. A bíró végzésbe a kötelező láthatás került be, de szóban a korlátlan mellett döntöttünk.

Volt férjem annyiban volt korrekt, hogy a kötelezőre vitte a fiúkat, ám azon kívül sose érdeklődött utánuk.

Nagyon megviselte Őket az apjuk közönye.

Szerintem mond meg exednek, hogy Ő szóljon ha jönni akar, Te ezzel nem keresed többet. Talán pár hét után realizálódik a helyzet. Most még nyeregbe érzi magát, mert látja a ragaszkodásodat. Ha le..rod, akkor Ő fog teperni. Ha nem igyekszik, akkor meg eléred a célod, kiszáll a képből.

Kitartás.

Istenem, ez annyira szomorú, könnybe lábadt a szemem olvasás közben! :(

Hogy lehet ilyen egy ember a saját gyerekével szemben? Hát tényleg ennyire érzéketlenek a férfiak? Egyszerűen nem akarom elhinni, ez szörnyű!

Nem tudom mi lehet a háttérben, de bármi is történt köztetek, annak miért a gyerek issza meg a levét?

Mi játszódik le egy férfiban, hogy nem a gyereke van az első helyen az életében, függetlenül attól, hogy mit érez a gyereke anyja iránt?

A kérdésre is válaszolva: igen, szerintem is az lenne a legjobb a kicsidnek, ha nem ígérnéd meg neki, hogy jön az apja. Csináljatok nyugodtan bármikor programot, max. tájékoztasd a férjed róla valahogyan és inkább ő menjen oda, ahol ti vagytok.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek!

Nem olvastam el a többi választ, csak mondom nálunk mi volt.

Nekem 9 éves koromban váltak el a szüleim, anya nagyon erőltette, hogy találkozzunk faterral, meg minden.

Én nem vágtam pontosan a dolgokat, de nem voltam hülye, leesett az évek alatt, hogy fater minket szeret, csak épp nem érdekeljük, mert elvan a saját új életében. Ezt nekem egyszerűbb volt belátni, mint anyának, aki nem tudta felfogni, hogy valaki hogy képes lemondani a gyerekéről? Hát így.

Faterom fizetett gyerektartást, vett nekünk ezt meg azt, nem volt vele soha semmi gond, épp csak alig láttuk. Az utóbbi 1-2 évben meg talán 1-2x. Őszintén? Én már lesz.rom. Nem sérültem tőle lelkileg, mert volt anya, és ő szeretett. Úgy érzem magam, mintha nekem nem lenne apám, csakúgy néhanapján.

Van egy nevelőapa félém is, bár nem tudok rá apaként nézni, még csak apapótlékként se, de szeretem és ő is minket öcsémmel. Én inkább annak örülök, hogy anya nincs egyedül.

20L