Miért gondolják a szülők, hogy csak a gyereknek vannak "kötelezettségeik", neki (k) meg nincs?

Szia,

ez elszomorító. Mármint, hogy apád ilyen. Ha nem meg a beszélgetés, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy add fel. Ne keresd folyton. Vajon ha te nem keresnéd, akkor hiányoznál neki? Mert ha nem, akkor nem éri meg. Tudom, hogy rosszul esik, de sokszor jobb így, mint évekig szenvedni attól, hogy milyen az apád.

szia!

ilyen esetben nem is tanácsolnám , hogy beszélgess vele. Ha ennyire közömbös irányodban , akkor valószínűleg Te is tudod, hogy mi a szitu. Valószínűleg egy nagy adag önzőség is van benne; mert az ilyen típusú emberek szokták felhozni , hogy "TE miért nem érdeklődsz??". Szerintem nem nagyon érdemes ezzel foglalkozni. Ha keres, keres , ha nem nem. Mint szülőhöz ragaszkodnál hozzá, ez természetes , de ilyen feltételek mellett...?

nem lehet, hogy bűntudata van, hogy elvált, nem foglalkozott Veled, cserben hagyta az anyukádat, téged stb...nem védeni akarom, mert igenis szánalmas a viselkedése. Tudom, h beszéltél vele már sokszor, de próbáld meg még egyszer! Mondd el neki, h jó lenne, ha érdeklődne, felhívna sűrűbben, és akkor esetleg Neked is nagyobb kedved lenni keresni őt. Mondd el neki, hogy nagyon szeretnéd, ha normalizálódna a kapcsolat köztetek,de ezért kell kötni pár kompromisszumot. És ha tényleg nem lehet változtatni, akkor nem éri meg, hogy idegeskedj miatta. Sajnos kénytelen leszel elfogadni, hogy ő ilyen ember..:(

sok sikert!

Tudom, hogy nem vígasztal, de az enyém is ilyen, sőt, rosszabb, a "kötelesség" szerepet ellátja (tehát megvesz - alap - dolgokat - extrát csak öcsémnek, nekem nem szívesen, elvisz az orvosi ügyeletre - de azt is csak anyu nyaggatására, fizeti a számlákat), de a lelki - érzelmi oldallal már nem foglalkozik, de tőlem elvárja a kiszolgálást, a pattanást azonnal, tehát olyan, mint ha én egy cseléd lennék a háznál, nem is a gyereke.

Én ha elköltözöm, kifejezetten meg fogom kérni, hogy ne keressen, nem fog hiányozni, csak az fáj, hogy másnak megadatott a jó apa, a jó szülő, és én bármi jót teszek a családban, válaszul a rosszat kapom, és nem tudom, miért, de kicsi koromtól ez van, talán anyu az egyetlen, aki mellém szokott állni, de ő meg klimaxol, és most hangulatingadozásai vannak, de ő az egyetlen, aki ha téved, bocsánatot kér, és aki meg tudja köszönni, ha kap valamit, akár segítséget.

Lehet, hogy ez az egész házasságosdi csak a párja mesterkedése, és a vagyonra megy? És esetleg még apukád is szégyelli a dolgot, ezért nem újságolta neked?

Milyen kapcsolatban vagy a párjával? Valaha érdeklődött irántad, foglalkozott az a nő veled?

Ha MAGÁTÓL és rendszeresen keres, azért az azt jelenti, hogy mégis gondol rád, szeret téged, mint a lányát. De szerintem nincs kibékülve saját magával ez az ember.

Lehet azért veszekszik annyit, mert ő sem tud mit kezdeni a családi ügyeivel, és így tölti ki a dühét. Amitől persze neked semmivel sem jobb.

Azért néha hívd fel, ahogy ő is, és ha épp nagy az egyetértés, akkor látogassátok egymást. De ha épp nem, akkor nem, nagy dolgokat ne várj, senki nem változik már meg ebben a korban! Ne vedd magadra, amit a nagynénédnek mondott, a kapcsolat mindig két emberen múlik, de ezen kár veszekedni egy szót is, mert attól nem lesz jobb!