Túl lehet élni egy újszülött és egy másfél éves kicsivel egyedül?
Gonosz és számító dolognak tűnhet, de egyre nehezebben viselem az apukájuk dolgait, de attól is tartok, hogy amíg nagyon picik, ki kellene bírni valahogy, mert már csak a napi teendők miatt is végem lesz egyedül. Az már a második baba vállalása után röviddel kiderült, hogy változás csak ideig-óráig van, tehát ez a kapcsolat működni már biztosan nem fog. Sokszor már ő (az apjuk) is úgy van vele, hogy csak a kicsik miatt van még itt. A bébiknek természetesen a legjobbat szeretném, ők arról nem tehetnek, hogy a szüleik tévedtek.
Van ilyen helyzetben jó megoldás ?
23:34
Nem írtam se olyat, hogy "nem szeretem, ki nem állhatom", nem tudom honnan veszed.
Bírom ezt a mélyről jövő rosszindulatot, ami itt az oldalon sokaknak van.
Viszont azt sem írtam le hogy mik azok a dolgok, amiket nehezen viselek (szándékosan, mert nem köpködni akarom a kedves férjemet...), attól nem érezném magam jobban.
válasza:Már ne is haragudj, de nem fogok itt magyarázkodni, miért tenném ?
Ha már írsz, akkor meg kötekedés helyett a kérdésre légy kedves válaszolni, lehetőleg tapasztalatból. Már ha van persze.
válasza:Kedves Kérdező!
Én 34 éve élek boldog házasságban, nyugodtan mondhatom neked : "Az Élet nem egy habostorta!"...
A házasság folyamatos kompromisszumokból áll, alkalmazkodni kell a másikhoz, ami bizony gyakran nem könnyű dolog...
A legkönnyebb "borítani" a legkisebb probléma láttán, tovább állni és azt gondolni : majd a következő jobb lesz...
DE NEM ÍGY LESZ!!!...
Mert a következő párodnál is ugyanazok a problémák fognak előjönni...
Ha a gyerekeidnek a legjobbat szeretnéd, akkor próbálj meg toleráns, megértő és alkalmazkodó lenni, mert a gyerekeidnek nagy szüksége van az apukájukra is, te sem fogsz tudni egy jövedelemből megélni, neked is szükséged van társra!...
Hidd el, te sem vagy hibátlan, melletted sem könnyű élni, a férjednek/párodnak is nehéz dolga lehet...
Én azt javaslom, hogy próbáld a kapcsolatotokat valahogy rendbe hozni, nézz magadba, te miben változhatnál?
Persze, el is hagyhatod a párod, de akkor készülj fel arra, hogy iszonyú nehéz lesz egyedül két picivel, egy pasi sem fog egy kétgyerekes anyuka után kapkodni (amikor számtalan szingli csaj ugrál körülötte), ráadásul a huszadik pasi után is erre fogsz rájönni, hogy alkalmazkodni kell, tolerancia kell, megértés kell...
Készülj fel arra is, hogy ezután az életed 2 hetes láthatásokból és gyerektartási perekből, veszekedés-az-apukával programokból fog állni...
válasza:" Jazminettike: szánalmas vagy... :D:D:D:D:D
de legalább amíg rajtad röhögök, addig nem is tűnik olyan óriásinak a problémám, szóval köszi :D :D "
Tényleg nem lehet olyan nagy a problémád, ha ilyeneken tudsz nevetgélni, és azt hiszem itt kettőnk közül Te vagy a szánalmas, nézd meg, hogy válaszolsz mindenkinek, hogy reagálsz. Ráadásul van egy újszülött gyereked akit beleszültél egy olyan kapcsolatba, ahonnan ki akarsz szállni. Csak a gyerekeidet sajnálom és a férjedet, de tőle úgy tűnik nem sokára megszabadítod magad.
00:38
Örülök, hogy nektek sikerült, és őszintén köszönöm a bátorítást. Nem tudom nálad mi számít kisebb problémának, a mi esetünkben egy elég komoly szenvedélybetegség áll a háttérben (ennél konkrétabbat viszont tényleg nem szeretnék mondani, legyen elég annyi, hogy NEM részeg vadállat, aki szétver, de ettől még felőröl ez a dolog...) Valóban nem 2 nap alatt alakult ki, de ennyire még SOHA nem volt jelen a dolog, mint az utóbbi hónapokban. Viszont amíg a drága férj nem érzi úgy, hogy neki igenis szakember segítsége kellene, addig én szerintem tényleg nem tehetek mást, mint megfogni a cuccaimat meg a kicsiket, és elvonulni. Kérdés pedig az, hogy lehetséges-e végkimerülés nélkül kivitelezni, vagy ez úgy ahogy van hülye ötlet, mert csak még jobban felemészteném magam.
Köszi még egyszer, és továbbra is szívesen olvasnék ÉRTELMES hozzászólásokat.
Te 73%
Húzz el innen a kérdésemtől légy kedves... Nem ismétlem magam, kiplakátoltad amit én nem akartam nyilvánosan, hát a te bajod. Bár ha ez az egyetlen örömforrásod, akkor ne aggódj nem veszem el tőled. Sajnálom, hogy nincs jobb szórakozásod.
Maradok tisztelettel...
válasza:Én is tapasztalatból beszélek.
A férjem 10 év után játékszenvedélyes lett.Idegileg teljesen kiborultam,és amikor a kocsit is eljátszotta,úgy döntöttem elég volt.Elváltam tőle.Egyedül kezdtem új életet 3 éves lányommal.Nagyon nehéz volt,de jött egy férfi akiről azt hittem tökéletes.De tévedtem.Neki is voltak dolgai amit nem viseltem el.Elhagytam-Majd jött még egy férfi..Vele 6 hónapig éltem együtt.Akkor szakadt meg a kapcsolatunk amikor a "miért nem mész ki,és hozod be magadnak a sört?" kérdésemre egy hatalmas pofont kaptam.
Utána úgy döntöttem hogy inkább egyedül élek a lányommal,de nem várok csodát.Pár évvel később megismerkedtem a második férjemmel.10 éve élünk boldog házasságban.Vannak itt is néha veszekedések,problémák,de ma már nem rohanok az ajtó felé hogy új életet kezdjek.Ma már türelmesebb vagyok,és át gondolom az egészet.Sokszor bizony én is hibás vagyok,és igyekszünk megoldani a helyzetet..Működik..Ezáltal egyre mélyebb,és meghittebb a kapcsolatunk is.Lányom már felnőtt nő.A második férjemet tekint apjának...
Azért írtam le,hogy tud sokszor nem az a megoldás hogy elrohanunk a gondok elől..
válasza:"Még mindig értelmesebb vagyok mint te. És a felelősség érzeted is egyenlő a nullával."
Kedves 71 %-os. Nagyon sokat segítettél. Neked aztán érdemes volt beleszólnod..Saccra olyan éretlen 17 éves lehetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!